A vörös sárkány barlang

*rémálmom lesz Tűzmanó miatt és véletlenül kilövök egy tűzlabdát*

-De bent ragadunk? Tsubaki nemár ne menjünk...már be...
Nyavalygóm nem akarok bemenni...

Ahogy testvérem mögém bújik elmosolyodom. Általában ez van. Elindulok befelé.
-Ha itt ácsorgunk semmit sem fogunk megtudni. Szerintem menjünk beljebb.- Szólalok, meg és lassú léptekkel elindulok.

*újra elalszok*

-Igen de nem tudom hol... Meg ha jól hallottam itt van valaki.-Visszaváltozom hirtelen.
Kimerülten nézem a tájat.
-Tsubaki te nem hallottad a hangot?
Mögé bújok.

Ahogy ikrem arra utal, hogy szomjas, csak előveszem a magammal hozott vizet, és megitatom.
-Azt mondtad, hogy van itt még valaki, ugye?- Kérdezem Tőle és várom a választ. A villám megvilágítja egy pillanatra a barlangot, de én nem törődöm vele.

*egy villámcsapás felriaszt*
-Ez mi volt?

-Beszorultam a barlangba... és egy lány is még bent van.
Teljesen kimerülten és szomjasan nézek rá.
-Tsubaki olyan szomjas vagyok.

Ahogy egy kiscica elém szalad szinte azonnal megismerem, hogy Nana az. Kedves mosollyal tekint rá, és felveszem.
-Mi járatban erre?- Kérdezem, és tudom, hogy nem valószínű, hogy választ ad.

*közben lassan a barlang kijárata felé fordítom a fejem*

-Miáú...-Felkelek igaz egy teljes napot voltam bent a barlangba mikor látom hogy Tsubaki jön eléje megyek csurom vizesen ülök előtte.
-Miaú?-Fel ismer gondolom.

*a kezem lecsúszik a térdemről,aztán a fejemet balra fordítom,a barlang belseje felé*

Miután bekötöttem a lábam, és Nanát nem találtam otthon úgy döntöttem, hogy megint eljövök a barlanghoz. Az eső már bőven esett, így felkészülten esernyővel indultam el. Lassan haladok felfelé, hisz az eső csúszóssá tette az utat. Ahogy felérek megállok a barlang bejáratánál, de nem megyek be.

*leülök és neki dőlök egy kiálló kőnek*
-Holnap korán fogok kelni és jobban körülnézek *elalszok*
*percek múlva egy kismacska ugrik az ölembe*

Kimászok egy kicsi lyukon amin csak egy kismacska fér ki.
-Miáú...
Rohanok el amerre van valami menedék.
~A fenébe már...

*a zuhogó esőben visszasétálok a barlanghoz,majd belépek*
-Legalább éjszakára van szállásom

Ganter tempóját tartva haladok tovább, és hagyom, hogy Ő vezessen.

*úgy kezdek el futni,ahogy bírok,de ügyelek arra,hogy a lábaim ne akadjanak össze*

Ahogy Ganter átváltozik, és indulna ismét átváltozok ekkor gepárd alakot felvéve, melynek bundája hófehér színű. Ahogy Ganter elindul vele lépést tartva indulok el én is.

*átalakulok skorpióvá*
-Szállj fel!oda kell érnünk minél előbb!de ha nem akarsz segíteni,akkor nem erőltetlek

Meglep a robbanás, de hirtelen nem tudom, hogy mihez kellene kezdenem. Előttem egy hirtelen összeesett fiú és a városban valaki megint bajt csinál. Nem tudom, hogy mihez kellene kezdenem, és egy kis töprengés után úgy döntök, hogy maradok Ganter mellett.

-Azt hiszem ez nem véletlenül keletkezett tűzeset
*felnézek és egy robbanást lehet látni,aztán a füstfelhő Tűzmanó arcát formázza meg*
-Ez Tűzmanó volt!

Ahogy Ganter térdre rogy, szinte azonnal odatérdelek mellé. Valahogy nem érzem, azt, hogy aggódnom kellene, de mégis egy kicsi ott bujkál bennem.
-Jól vagy?- Kérdezem meg, de hangom üresen cseng. Nem érzek irányába semmit, ahogy ez a többi embernél is van.

*a fejembe hasít egy gondolat,ami fájdalmat okoz és térdrerogyok*

-Te pedig úgy gondolod, hogy nincs elég összetartás az itt élőkben, hogy összefogjanak ellene. Úgy vélem, hogy ezt nem jól hiszed.- Jelentem ki. Egy kicsit kellemetlen érzés, hogy nem hisz nekem, de majd teszek róla, hogy elhiggye. Nem kell a városbelieket félteni, hisz nem egy olyan ember van ott, aki tökéletesen fel van készülve bármilyen rendbontás elfojtására. Szemeim ismételten a városra szegezem, és ekkor veszek észre egy füstoszlopot az ég felé törni. Pontosan meg tudom határozni a helyet, és csak egy sóhajjal nyugtázom, hogy a szomszéd megint felgyújtotta a konyháját. Rendszeresen van ez így, de nem tehetek ellene semmit.
~Legalább hozathatna magának ebédet, csak hagyná már abba ezt a tűzcsiholást.~ Gondolom, és szemeim továbbra is a kanyargó füstoszlopon vannak.