A vörös sárkány barlang

Kimegyek a barlangból.
- Ideje kitalálni, hogy lehetnék ismét emberi alakban, aztán keresni egy hazavezető utat.
Koncentrálni kezdek, majd a zöldes energia örvényleni kezd, aztán újra emberi alakban vagyok. Végignézek magamon, és újra átváltozok, utána sárkánnyá, vissza a páncélba, utána ismét emberi alakba.
- Ez is sikerrel zárult le.

Meglep, hogy Ganter így szól hozzám.
-Ahogy akarod.- Szólalok meg, majd elindulok kifelé. Odakint Nana vár, és én azonnal odamegyek hozzá. Habár nem szólalok meg mégis tudja, hogy nincs kedvem tovább maradni. Könnyedén belém karol, és elindulunk vissza a városba.

- Hallgass! Megmondtam hogy nincs bajom!

-Hadd nézzem meg!- Szólalok meg keményebb hangon, remélve, hogy ezzel elérem a célom.

- Nem érdekes. Ez semmi Fodrentesz kínzásához képest.

-Jól vagy?- Kérdezem meg. Nem tudom, hogy mennyire sérült meg, így azonnal szóvá teszem.
-Hadd nézzem meg.

Letörlöm a lávát, majd egy dühös üvöltés rengeti meg a barlangot. Sikerül megragadnom Tűzmanót.
- Itt a mese vége!!!
Megfeszítem az öklömet, és a szorítás alatt Tűzmanó minden csontja porrázúzódik, és egy élettelen szőrős bőrdarab hullik le a sziklás talajra. Felsóhajtok.
- Sikerrel jártam...

-Nem megyek, és nem kell megvédened.- Jelentem ki, és Ganter elé lépek. Ismét támadást indítok Tűzmanó ellen.
~Nem ülhetek tétlenül.~ Fut át agyamon, és folyamatosan sorozom Tűzmanót.

- Menj innen! Nem akarom hogy megsérülj.
Tűzmanó egy lávagolyót dob Tsubaki felé, de a saját fejemel védem ki, és máris érezve a pokoli hőséget, az üvöltésem rengeti meg a barlangot.

Amint Nana szabad azonnal a kijárathoz vezetem, ahol csatlakozva a kislányhoz azonnal menekülőre fogjuk. Azaz, csak Nana és a kislány, mert én hátramaradva visszatérek Ganterhez. Azonnal támadást indítok Tűzmanó ellen, mikor visszaérek.

*Halkan megyek be*
- Hívatlanul bejönni nagy felelőtlenség
*Tűzmanó máris tűzlabdák tucatlait zúdítja ránk, de a saját tűzokádásom folyamatosan kivédi azokat*
*Tsubaki ezalatt kiszabadítja Nanát*

~Nem fogok itt várni.~ Csak ennyi fut át az agyamon, és azonnal indulok én is Ganter után. A kislány persze nem tudja mihez kezdjen, így eg kis ideig csak néz utánunk, majd ő is közelebb jön.

- Nana ott van bent, a kis gyíkember meg valamit kotyvaszt egy üstben
- Várjatok meg itt *bemegyek Tűzmanóhoz*

Kioldozom a lányt, és várom, hogy elmesélje, hogy mi történt.

*Egy perc se telik el, és a erdőben látott kislány ugrál pont elénk, és ahogy meglát minket, sokkal jobban nyögni kezd a kendő alatt, ami beköti a száját*
- Téged aztán jól elkaptak
- Tsubaki, kérlek oldozd ki

-Igen.- Szólalok meg, és egy kicsit megszaporázom a lépteim. Tudom, hogy nem kellene azonnal odarontani az ellenségre, de minél hamarabb ki akarom onnan hozni Nanát.

*Hirtelen nyögések törik meg a csendet*
- Úgy tűnik jó helyen járunk

Csak bólintok Ganter szavaira, és tovább indulok. Nem igazán tud izgatni, hogy a lány kijutott-e, csak azt szeretném tudni, hogy Nana biztonságban van.

*A lány bólintott, majd elindult kifelé*
- Menjünk tovább
- Erre kell lennie Nanának

-Értem.- Jelentem ki, és tovább indulok befelé elhaladva a lány mellett.
-Ha arra indulsz el, amerről mi jöttünk biztos, hogy kitalálsz a barlangból.- Szólok még, hátra, de nem állok meg.

- Nana is itt volt, de ő már előttem volt itt, nem is tudom mikor tűnt el mellőlem
- Mintha egy alvó fiút is láttam volna, de lehet, hogy rosszul emlékszem
- Az az alvó fiú én voltam, ez biztos *szólok közbe*

-Hogy érted azt, hogy elkeveredtünk? Miért használtál többes számot?- Ahogy ezt a kérdést kimondtam eszembe villant, hogy Nana beszélt arról, hogy van még valaki rajta kívül a barlangban. Lehet, hogy rá utalt, de nem biztos.

- Nem is tudom
- Elkeveredtünk a barlangban, és két napja bolyongok eltévedve, aztán belebotlottam ebbe a göthös gyíkba
*A sértésre két kis füst karikát engedtem ki az orromból, egyenesen a lányra*

Ahogy meghallom a lány hangját előrelépek. Lassú léptekkel közeledek felé, majd töle néhány lépésre megállok.
-Nem kell félned, nem fogunk bántani. Csak néhány kérdésünk lenne. Jó lenne ha elmondanád amit tudsz.- Hangom higgadtan cseng, habár arcom semmilyen érzelmet nem tükröz nagyon remélem, hogy a lány tud valamit Nanáról.

*Egyre beljebb haladva, egy lányba botlok, aki rémülten sikolt fel*
- Te meg ki vagy?