A vörös sárkány barlang

-És mégis hová mennél így?- Kérdeztem meg. Itt sem látnak szívesen egy hozzá hasonló lényt, de Ő ezt valószínűleg nem tudja.
-Így nem látnak szívesen a városban.- Jelentem ki, és remélem, hogy átgondolja, hogy mit is akar tenni ezután.

-Sajnálom,de nincs időm erre
*óvatosan félretolom Tsubakit és kilépek a barlangból*

-Nem valami sokat vagy hajlandó mesélni magadról.- Szólaltam meg, miután ő befejezte a mondandóját. Még kíváncsibb lettem, így tovább folytattam a kérdezősködést.
-Mesélnél még a Földről?- Kérdeztem meg. Sokkal kíváncsibb lettem egy másik világ hallatán.

-A Föld egy bolygó!tele van különböző kultúrájú emberekkel
*kicsit hátrébb lépek*
-Vannak állatok is és szintén rengeteg fajta
*levegőt veszek*
-Rólam legyen elég annyi,hogy egy Tutrin nevű nő az anyám,de egy Fodrentesz nevű démonlord elrabolt tőle,akit nemrég öltem meg

-Nem félek.- Jelentettem ki magabiztosan, és hangosabban, mint az előbb. Szemeim továbbra is beszélgetőpartneremen tartom, és semmi kedvem mással foglalkozni. Egy kicsit érdekel, hogy ki is ő. Nem bírom megállni, és végül nekiszegezem a kérésem.
-Mesélnél magadról és a Földről?- Kértem meg, de hangom még mindig ürességet tükrözött.

-Nem kell félned!egyébként a Földről*válaszolom,de készen állok egy esetleges harcra*

Ahogy ismételten meghallom Ganter hangját lassan felé fordulok. Egy kissé meglep, az amit látok, de ez nem látszik az arcomon, ahogy semmi más sem. Kék íriszeim sem árulják el érzelmeim vagy gondolataim. Csak nézem az előttem állót, és halk kérdést szegezek neki.
-Honnan jöttél?-Hangom minden érzelmet mellőz, és ezt így is szeretném tartani.

-Üdv neked is

-Üdv Ganter!- Szólalok meg ismét, és lassan elkezdem kinyitni a szemem. Egyenlőre nem Ganter felé fordulva, így még nem láthatom.

-Hát,ennek kicsit érdekes a háttere
-De szólíts Ganternak
*valamiért nem tudok visszaváltozni emberi alakba*

Szemem lecsukva tartom, és csak ülök csendben. Gondolataimba egy érdes és mély hang hasít bele. Nem nyitom ki a szemem és úgy válaszolok.
-A nevem Tsubaki és téged hogy hívnak?- Kérdezek vissza, de szemem továbbra is csukva marad.

*szerencsére hamar megpillantok egy fényt elől a sötétben és elindulok*
*két perc múlva egy macskafüles lény előtt állok*
*a hangom skorpióként érdes és kissé mély,ami talán megijesztheti ezt a lényt*
-Te ki vagy? *kérdezem*

A barlang kijáratánál ülök le. Hosszú volt az út és egy kicsit elfáradtam. Fogalmam sincs, hogy mit is fogok itt csinálni, esetleg bemehetnék, de az nem biztos, hogy a legjobb ötlet. Annyi minden kavarog a fejemben, hogy fogalmam sincs, mit kellene csinálnom. Reménykedek csak benne, hogy nem lesz semmi baj. Megpróbálom kiszellőztetni a fejem, és várom, hogy lecsendesedjen a zűrzavar.

*kiérek a vibráló járatból és majdnem megbotlok*
-Hol lehetek?
-Egyáltalán mi ez a sötét hely?*kérdezem magamtól*
*megérintek egy sziklát*
-Egy barlangban lehetek,de szerencse,hogy skorpióként látok a sötétben
*átalakulok skorpióvá és épphogy elférek*
*elindulok valamilyen kiutat keresni*

Bemegyek én is eltévedek és berekedek.Sétálok nagyon de már nem bírom nagyon annyira nyitva tartani a szemeimet.Neki megyek Ritának és elfekszek utána rá nézek majd a táskámat megfogom.
-Bocsi.

Sétálok,nem tudom merre vagyok nem nagyon érdekel. Teljesen zavarodott vagyok mi ez a barlang.
~Bemenjek?-Elindulok befelé.

Egy barlang, melybe ha belépsz 100% ,hogy beszakad a bejárat. Ez egy átok, és az átok nem válogat jó, és rossz mágusok között. Ha egyszer beomlik, akkor azt a beomlást mágikus erő sem szedheti szét.