A vörös sárkány barlang

Egy kicsit meglepődöm, mikor Ganter elindul befelé a barlangba, de nem ellenkezem. Jelenleg nem szólalok meg. Remélem, hogy Nanát hamarosan megtaláljuk. Aggódom érte, így nehéz most higgadtan gondolkozni.

- Hihetetlen, hogy ez a sárkány mennyi mondennel felruházott
- Rengeteg mágikus lényekről való tudás, és a jellemzőjük is
- Ami még jobb, hogy rengeteg új képességem is lett, és érzek másokat
- A jelenlétüket!
*Becsörtetek a barlangba*

Mikor megérkezünk a hegyekhez nem igazán tudom, hogy hol lehetne az a barlang amit Ganter említett. Talán az lenne a legegyszerűbb, ha körülnéznék egy kicsit, hisz jelenleg én egy kicsit könnyebben teszem meg ezt, mint ő. Remélhetőleg hamar megtaláljuk a helyet, amit keresünk.

*Tsubaki hátán térek magamhoz*
- Olyan különös. Úgy érzem, hogy az egész várost le tudnám rombolni egyetlen csettintéssel *suttogom, majd ismét elkap a gyengeség, majd újra eszméletlen leszek*

Amikor a sárkány visszahátrál a sötétségbe, azonnal kapva az alkalmon Megfogom Gantert és elkezdek vele a barlangból kifelé sétálni. Persze, hogy Nana is segít, és így könnyebben kijutunk. Odakint furcsa fogadóbizottságba botlunk, az egyik gyerek a városból vár minket. Nem tudom, hogy miért van itt, de nincs is időm megkérdezni. Odalép Ganterhez, és meggyógyítja minden sérülését.
-Remélem, hogy a segítségetekre voltam.- Szólal meg, majd sarkon fordul és elmegy. Persze sem én, sem Nana nem érti, hogy miért csinálta ezt.
-Vissza kell mennünk a városba.- Jelentem ki, mire ikrem csak bólint és elindulunk.

*a faroktüskéből lángcsóva tört elő,alaposan megperzselve a sárkányt,aki belém karmol,majd visszahúzódik a sötétségbe*
*ismét ájultan esek össze,majd visszaváltozok*

Meglepődőm és utána hátrálni kezdek.

-Ne csinálj hülyeséget! Az én lövedékeim bármin átmennek, de ennek meg sem kottyannak.- Szólalok meg, és elkapom a karját. Nem szeretném, ha őrültséget csinálna, hisz egy kicsit úgy érzem, hogy vigyáznom kell rá.

*kábultan talpraállok*
-Álljatok félre *mondom erőtlenül*

Megkötöm gyorsan.
-Menekülni kell nem vagy a tőreink talán...

-Most inkább azt kellene kitalálnunk, hogy hogyan tudnánk legyőzni a sárkányt.- Szólalok meg. Persze tudom, hogy mondhatom neki, nem fog engedni.

-Hagy kössem meg gyorsan-Közbe a pajzsra figyelek.

Az újabb támadásokkal továbbra sem megyek semmire, és a mély sebek, amiket nem sokkal ezelőtt szereztem még jobban megnehezítik a dolgokat.

Csak nézem nem tudom mit lehet ne tenni. Idegesen figyelek.

*nagyon lassan magamhoz térek,mert Nana ébresztget engem*

Nem igazán tudom, hogy mit kellene tennünk, hisz látszik, hogy esélyünk sincs. remélem, hogy hamar ki tudunk találni valamit, mert különben nekünk befellegzett.

-Gondoltam.- Suttogom mosolyogva, és ismét támadást indítok a sárkány ellen, ám úgy tűnik, hogy meg sem kottyan neki.

Oda megyek és a pajzsot hozzuk fölénk.
-Tsubaki segítek ha akarod ha nem

Meghallom Nana hangját, és egy pillanatra hátra tekintek. Azonban a sárkány ezt a pillanatot kihasználva lecsap, és mély sebeket vág a karomba.
-Maradj ott, és elő ne gyere.- Szólok oda Ikremnek, és hogy megnyugtassam rámosolygok. Persze tudom, hogy valószínűleg nem fog rám hallgatni.

Tsubaki?-halkan de látom hogy Ganter elájult így segíteni akarok Tsubakinak.

Ahogy látom, hogy Ganter elájul, azonnal közbelépek, és megtámadom a sárkányt. Fogalmam sincs, hogy mi lesz ennek a következménye, de remélem, hogy el tudom terelni a figyelmét. Tudom, hogy nincs esélyem győzni, hiszen nincs olyan áthatolhatatlan pajzsom, mint Nanának. A lövedékek, amiket a sárkányra küldtem el is találják, és immár rám figyel.

*a sárkány belémharap és pillanatok alatt ájulásig ver*
*csak egyet tudtam üvölteni,mielőtt elájultam volna*
-Bolond isten!most kellemes lakoma lesz belőled *mondta a sárkány*

Utána megyek halkan.

Ahogy belépek a barlangba megtorpanok. Nem tudom, hogy mit kellene tennem. Remélem, hogy Ganter nem veszi észre, hogy én is itt vagyok. Csak csendben figyelek egy darabig, ám ha kell közbelépek.