Erdő a város szélén

Egyszer csak kifakadok--Te mindenben erősebb vagy nálam. Tessék ezt akartad.-Elrohanok és sírok.

-Nagyon kérlek.
-Légy szíves mond el, hogy mi bánt.
-Nagyon kérlek.
Nem nézek rá. Nagyon szeretném tudni, hogy mit érez, de félek, hogy valami olyat látok arcán, mellyel nem tudok mit kezdeni. Félek, attól amit arcán látnék.

-Semmi bajom nincsen na eresz el-De remeg nagyon a hangom
~De istenem beszélni miről hogy bánt a dolog.Mindig is Tsubaki erősebbnek tünik de az is

-Kérlek. Mond el mi bánt.
-Nagyon kérlek.
Fejem lehajtom. Nem értem, hogy miért nem akar velem beszélgetni. Pedig mindig sokat beszéltünk.

-Miért maradjak Tsubaki nem akarok beszélgetni-nagyon megremeg a hangom remélem nem veszi észre.

Nana keze után nyúlok. Megfogom, hogy ne tudjon elmenni.
-Kérlek, ne menj el.
-Szeretném ha maradnál.
Nem nézek rá miközben beszélek. Nem merek ránézni.

-Jó van.-Elmegyek mellette és csak az a gond hogy látszik hogy nincs önbizalmam most hisz Tsubakinak semmi baja csak én vagyok a gond.

-Nem hazudom. Tényleg nincs semmi baj.
-Nem kell ilyet csinálnod, ha nem akarsz.
Nem mozdulok még akkor sem, mert nem akarok. Félek, hogy még jobban megbántom, így próbálok magabiztosnak tűnni.

-De úgy vettem észre hogy van Tsubaki ne hazudj nekem kérlek-Mosolygom majd átölelem egy picit.

-Nem bántottál meg.
-Nincs semmi bajom.
Most visszafordulok felé, és elmosolyodom, hogy megnyugtassam.
-Nincs semmi baj.

Próbálom nem szólni utána de nincs nagyon akarat erőm.
-Tsubaki várj?-Megfogom a vállát.-Sajnálom nem akartalak megbántani

-Sajnálom.
-Én nem akartam ilyen lenni.
Elindulok, hogy ne kelljen velem lennie. Nem akarok neki fájdalmat okozni.

-Tsubaki ne már, nem ütöttem meg magam jézusos olyan vagy mint anyu -Kicsit morcosan nézek rá.Majd elszégyellem magam.

Megpróbálok most nem Nana segítségére sietni, de ehhez rengeteg önuralom kell. Azonban nekem nincs ennyi. Sóhajtva felállok, és odamegyek hozzá.
-Megütötted magad?

Megcsúszik a kezem.Leesek és figyelek nagyon egyszerűen kicsit elmosolyodom. Felállok és leporolom magam de nem figyelek Tsubakira.

Füleim és farkam látszik. Elülök egy közeli fa tövébe, és megpróbálok elmélyedni a gondolataimba. Ezt több kevesebb sikerrel.

Észreveszem de nem nagyon figyelem inkább a fára mászok és ott csüngök.

Nem tudom, hogy merre lehet Nana. Most nem is igazán érdekel. Jobban szeretnék egyedül lenni a gondolataimmal. Mikor észreveszem, hogy ő is itt van, megpróbálom elkerülni, és nem figyelni rá.

Sétálok egyedül és gondolkodom miért érzem hogy itt lesz nem sokára Tsubaki. Nem érdekel nagyon mit akar hisz úgyis teljesen mások vagyunk.

...