Tó a város határában

-Üdvözlöm Uram.-illedelmesen köszön.
Majd elfordul és egy kicsi csónakot készít és a 2-3 gyertyát bele teszi és vízre teszi

*Továbbra sem zavartatja magát, de egy kicsit már zavarja, hogy az idegen sem köszön neki.*

~Mi a fene van velem.-Felkellek és a vízhez megyek ahol 2-3 gyertya ég.
-Oh,Nobu itt járt nem rég. Nem tudhatja meg hogy aggódok

*Hallja, hogy nincs rendben valami a lánnyal.*
~Mi lehet vele? Na mindegy, úgyis vámpír, ha meg elvesztette az erejét, így járt, ott rohadjon meg.~ *Gondolja, természetesen nem komolyan, de ha a múltra gondol, mindig rossz kedve van és legszívesebben mindenkit megölne.*

Összeesek és köhögök. Vér köpködök.
-Fenébe, ez nem igaz.

*Megérzi a jelenlétét, és azt is, hogy nem sima ember, hanem egy vámpír. Becsukja a szemét, nem kíván az idegennel foglalkozni. Kezdenek előjönni az emlékei. A vész esetére a kardja a kezében jelenik meg, de úgy, hogy az idegen ezt ne láthassa meg.*

Sétálgatok és nem veszem észre a másik alakot jó melegen fel vagyok öltözve mivel egy napig nem tudok vámpírként közlekedni.Elmerengek a dolgokon amit Condorius mondott.
~Jaj ha a iskola nyomozni kezd akkor megtudjál a titkát meg az enyémet is-Sóhajt búsan.

*Megérkezik és leül a tó partján. Nagyon elnézelődik, nem figyel egyáltalán semmire. A régi időkön gondolkozik, próbál visszaemlékezni szüleire.*

Miután Kazuya eltűnik, én is elmegyek. Chloe a vállamon pihenve tart velem.

-Ez esetben én is megyek.*hirtelen eltűnök*

-Ezzel én is tisztában vagyok. Egy démon sohasem ígér semmit.- Hangom most is unottan cseng. Tekintetem a tó felé fordítom. A hullámok könnyeden szántják a vízfelszínt. Enyhe szellő rezgeti meg a fák lombját. Békésnek hat ez így együtt, de itt is megbújik a harc. Minden élő harcol a túlélésért. Chloe észreveszi, hogy eléggé elgondolkozom, és kiránt saját kis világomból.
-Ideje lenne indulni.- Hangja most is halk, de valamiféle gyengéd törődét is hallani vélek benne. Csak csendben bólintok, majd még hozzáteszem:
-Lassan igen.- Hangom most is ugyanolyan színtelen. Chloe persze tudja, hogy mit érzek, hiszen tökéletesen ismerjük egymást.

-Köszönöm.- Hangom most is unottan cseng. Szemem Chloén tartom, érdekel, hogy mi a véleménye. Ahogy nézem nem igazán örül neki, de ezzel mégiscsak elkerültem az értelmetlen harcot. Ő is pontosan tudja, hogy már rég óta terveztem, hogy megváltoztatom ezt a világot, és Kazuya pont kapóra jött.

-Ne kezelj úgy, mint a többi istent. Én nem vagyok olyan, mint ők.- Hangom most is unottan csengett, és amint Kazuya a földre ereszkedett én is ezt tettem. Chloe persze azonnal visszatért hozzám, és a vállamra ült.
-Jó ötlet ez?- Halk hangját alig lehetett érteni. Persze gondolom ez is volt a célja. Nem tudom, hogy Kazuya meghallotta-e, de szerintem nem lehet ellenére, hogy Chloe kételkedik.
-Ugyan miért aggódsz?- Hangom most is ugyan olyan unottan cseng, mint mindig. Szeretném, ha Chloe megbízna a döntésemben, de nem kényszerítem rá. Úgy vélekedhet ahogy akar, és láthatólag zavarja az ajánlat, amit az imént nyújtottam Kazuyának, de ez engem egy kicsit sem zavar.

-Nem gyakran hallani ilyen ajánlatot istentől, még megfontolom.
*leszállok a földre és megállok Rokujo előtt*

-Egy szóval sem mondtam azt, hogy mindenáron megvédem az embereket. Ismerem a természetüket, és van akit semmi pénzért sem mentenék meg. Szóval ha az ilyeneket tennéd el láb alól az mind a kettőnknek megadná amit akar.- Hangom hűvösen csengett. Tényleg nem érdekelt az ilyen emberek sorsa, szerettem volna megszabadulni tőlük, de ezt én nem tehettem meg. Így jó ötletnek tűnt Kazuyával megegyezni. Ez lenne a legjobb megoldás.
-Mit szólsz hozzá?- Hangom továbbra is hidegen csengett. Chloéra pillantottam, és láttam, hogy már sokkal nyugodtabb. Most, hogy megállt a harc, már ő sem olyan ideges.

A gömbök melyek felém irányulnak mind mellettem csapódnak a földbe. Nem veszem igazán komolyan a harcot, mert még nem érzem úgy, hogy veszélyben lenne az életem. Mivel Kazuya a levegőből támad, úgy sejtem, hogy arra számít én nem tudok a levegőbe emelkedni. A szelet magam alá gyűjtöm, és az a levegőbe emel.
Chloe csendben figyel, és láthatóan idegeskedik. Nem értem, hogy miért ilyen, hisz nincs semmi baj, de lehet, hogy ő másképpen látja. Ellentámadást nem indítok, mert jobb szeretném megúszni a harcot. Szemem végig Kazuyán tartom, és figyelem a mozdulatait. Nem igazán szeretek harcolni, de ha erre kerül a sor mindent be kell vetnem.
-Gondolom nem vagy a békés megegyezés híve.- Hangom most is unottan cseng. Szemem Kazuyán tartom, és végig a mozdulatait figyelem. -Mert én jobb szeretnék így tenni.

*egyszer csak eltűnök Rokujo szeme elől és a levegőből sötét gömböket dobálok felé eközben sötét lángok kezdik körbezárni, ám ezek folyamatosan szűkülnek és közelednek felé*
-Nagyon sajnálom téged ki akartalak hagyni, de az utamban vagy elvégre nekem is ennem kell valamit...

Nem akarok harcolni, de Kazuya másképpen vélekedik. Lehetőleg szeretném elkerülni az összeütközéseket. A legjobb lenne békésen egymás mellett élni, de ez nem megoldható.
-Miharu, tenni kellene valamit.- Chloe hangja nagyon furcsán csengett. Nem véltem még hangjában ijedséget felfedezni, de most biztosra veszem, hogy az bujkált benne. Szemem aprócska társamra emelem.
-Nem kell aggódni. Minden rendben lesz.- Hangom magabiztosan cseng. Egyáltalán nem vélem úgy, hogy ez egy könnyű harc lesz, de ezt Chloénak nem adom a tudtára.
-Akkor én most megyek.- Hanga valamiért szomorúan csengett. Talán szeretett volna segíteni, de most nem tudott. Könnyed szárnycsapásokkal felemelkedett vállamról, és távolabb megállt. A levegőben lebegve figyelt minket. Tudom, hogy aggódik, de nincs rá oka. Tudok vigyázni magamra.

-Sajnálatos, mert akkor a terhemre leszel...*elmosolyodok*
-Nagyon úgy néz ki, hogy néhány dolog elkerülhetetlen...*körülöttem sötét energia kezd gyülekezni és a szárnyaim kinőnek*

Halványan elmosolyodom. Chloe nem szokott ilyet tenni, de megértem, hogy mi volt rá az oka.
-Nekem többet ér, mint a többi istennek. Számomra nem olyan közömbösek az emberek, mint a többieknek.- Hangom unottan cseng. Nem igazán tud érdekelni, hogy mit is akar ezzel. Azonban Chloe láthatóan zavart, mert ilyenekre kérdeztek rá. Látszik rajta, hogy igazán érdeklődik a beszélgetés után, de nem igen szeretne belefolyni.

-Ó a kis heves, mindenesetre látom nem értitek. Hát jó feleslegesen nem erősködök. De annak igazán örülnék, ha nem lennél a pofám előtt pár centire. Viszont megkérdezném, hogy titeket az emberek élete menyire érdekel...
~Ettől a választól függ, hogy ellenségként kell-e kezelnem őket.*gondolkozom magamban*

Chole hirtelen felreppen a vállamról. Kazuya előtt megáll a levegőben és szúrós szemmel kezdi el nézni őt. Én sem értem, hogy mi ütött belé. Ilyet nem csinált még eddig, szóval eléggé tanácstalan vagyok. Halk hangja töri meg gondolatmenetem.
-Miharu nem fog sem mások kényszerítésére, sem külső tényezők befolyására belekeveredni ilyen harcokba. Ebben biztos vagyok.- Chloe hangja magabiztos volt. Még engem is meglepett, hogy milyen erősnek tűnik így hirtelen apró és törékeny termete ellenére. Halványan elmosolyodom mikor megfordul és visszatér hozzám. Egy halk "Köszönöm"-öt mondok neki, majd nem szólalok meg tovább, mert Chloe elmondott mindent amit én is elmondtam volna.