Erdő a város szélén

*Bólintok, majd leírok egy íves félkört, és a hegyek felé veszem az irányt*

-Lehet. Próbáljuk meg arra.- Szólalok meg, és ismételten csendbe burkolózom. Aggódom Nanáért. Nem tudom, hogy hogyan tudnék neki segíteni.

*Végigrepülök az erdő felett*
- Egy barlang is szerepelt az álmomban
- Talán valahol a hegyekben vannak

Ahogy elindulunk nem szólalok meg. Habár nem mondom ki hangosan, de valahogy furcsa ez az egész. Rossz érzés tölt el, amivel nem tudok mit kezdeni.

- Rendben
- Akkor induljunk
*Felszállok*

-Én nem igazán tudom megítélni, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Így nem tudom megmondani, hogy mikor cselekszik valaki helyesen.- Egy kicsit furcsa, hogy ezt kimondtam, de azt hiszem, hogy ez így jó. Nekem mindig is az volt a helyes, ami Nana érdekeit szolgálta.

- Értem
- De így helyes

-Nem azért segítettünk neked, hogy az adósunk légy.- Jelentem ki. Nem tudom, hogy honnan tallta ki, mire gondolok, de egy kicsit zavar.

- Ha azon tűnödsz, hogy csak tűzmanó miatt segítek, hát akkor csak félig van igazad
- A barlangban megmentettétek az életemet, és most alkalmam van leróni a tartozást
*Közben a kis Neko elmegy valahova*

megtorpanok, ahogy meghallom Ganter kérését. Nem tudom mire vélni neki ezt a viselkedést. Lehet, hogy attól lett ilyen készséges, hogy Tűzmanó keze van a dologban. Nem igazán tudom eldönteni, de engedek neki, és végrehajtom azt, amit mondott.

- Szálljatok fel

A lányka nem hozott új hírt.
-Tudok róla.- Jelentem ki, és tovább indulok, mit sem törődve a többiekkel. Nem érdekel, hogy a kislány mit látott, és az sem, hogy Ganter utánam jön-e. Jelenleg csak az érdekel, hogy Nana biztonságban legyen.

- Nanát elrabolta egy tűzben izzó kis gyíkember... te honnan ismersz, sárkány uraság?
*A kislány megijedve néz engem*

Ahogy a kislány a nevem kiálltja megtorpanok. Felé fordulok, és érzelemmentes hangon szólalok meg.
-Mi olyan sürgős?- Most a legkevésbé sem hiányzik, hogy valami mással kelljen foglalkoznom.

- TSUBAKI!!!!! *kiáltja zihálva egy kislány*
*A kislányon tigrismintás combzokni van, tugrismintás pulóver, egy nyaklánc, tigrismintás ruhadarab a farkára húzva, barna szoknyával és toppal, amin kis macskalábnyomok vannak, a kezein meg nagy macskatalp kesztyűk vannak*
- Én mintha már láttalak volna téged, kislány

Ahogy Ganter felriad, egy pillanatra összerezzenek. Nem tudok olyan gyorsan reagálni, ahogy ő szeretné. Egy ideig még egy irányba bámulok, és mintha tudomást sem vennék róla gondolkozok. Majd visszafordulok felé és megszólalok.
-Tudok róla, bár nem tudom pontosan megmondani, hogy hol van.- Hangom higgadtan cseng. Nem izgattam fel magam a dolgokon, hisz tudom, hogy húgom védelme tökéletes. Kívülről nem látszik, hogy mennyire aggódom érte, így abban biztos vagyok, hogy nem tettem ezzel valami jó benyomást rá. Leugrok a fáról, és elindulok abba az irányba, amerre néztem.

* Nanáról álmodok, aki szorosan egy székhez van kötözve, bekötött szájjal,szintén másik ruhában, Tűzmanó pedig sötéten nevet fel*
*Felriadok*
- Nana bajban van
- Tűzmanó elrabolta

-Rendben- Szólalok meg, és tovább figyelem a tájat. Nem látom értelmét felébreszteni Gantert.

- Rendben
- Most pihenek egy kicsit
- Ébressz fel, ha valami baj, vagy egyéb más dolog van
*Fejemet leteszem a földre, majd elalszok*

-Igen. Legalább is így érzem.- Szólalok meg.
-Általában megérzem, ha valami nincs rendben vele.- Jelentem ki.

- Szerinted Nana jól van?

-Értem.- Szólalok meg. Nem vagyok hozzászokva, ahhoz, hogy ilyeneket mondjon nekem valaki. Felülök az egyik fa alsó ágára, és onnan figyelem tovább az erdőt.

- Azt nem mondtam
- Csak kissé meglepődtem, hogy ennyire széppé tesz téged egy új ruha

-Ennyire furcsán néznék ki ebben a ruhában?- Kérdezem, és végigtekintek magamon. Nekem nem igazán tűnik fel, hogy másképpen néznék ki, de én nem vagyok jó ennek a megítélésében.

- Tsubaki?