Erdő a város szélén

A fegyverlövésre Nanára kapom a pillantásom, és látom, hogy eltalálta. Szinte azonnal ellentámadást indítok. Most a legkevésbé sem hiányzik, hogy valaki ránk támadjon. Rettentően dühös vagyok, de ez nem mutatkozik meg arcomon. Most is érzelemmentes.
-Jól vagy?- Kérdezem ikrem aggódva.

-Rendben de elégé rémisztő-Megtorpanok és szorítom a kezét.
-Készüljünk fel ha támad.

Észreveszem a közeledő alakot. Megfogom Nana kezét, mert tartok egy kicsit az idegentől. Nem tudom, hogy mi zavar benne, de valami nem stimmel vele.
-Szerintem nem kellene közelebb menni- Suttogom Nanának.

-Oké menjünk-Sóhajtom majd csak sétálok nem nagyon mennék el.

-Nem lenne jó, ha megfáznál ezért indulni kellene.
-Szóval indulni kellene.
Elindulok Nana után. Remélem, hogy nem akar maradni.

Pajzsot felhúzom és nézem a eget.
-Jó menjünk ha ennyire akarsz.-Sóhajtok
Elindulok és várok kicsit.

Egy pillanatra felnézek az égre, melyen egyre sötétebb felhők gyülekeznek. Hamarosan esni fog.
-Ideje menni- Töröm meg a csendet.
-Hamarosan esik. És nem lenne jó ha megfáznál.
Egy kicsit sem érdekel, hogy én is megfázhatok. Nekem az ő biztonsága az elsődleges. Majd csak a másodikként foglalkozok magammal.
Már elkezdett cseperegni az eső. Hatalmas cseppek lépnek ki a felhőből, és hullanak alá. Ezzel igazolva, hogy igazam van. Azonban ez még csak egy-két csepp. Nem lehet tudni, hogy mikor ered el.

Nem akarom hogy elveszítsem őt de félek hogy ha bármi történne vele bele halok de az életem árán is meg mentetném.Félek hogy nem bírná ki nélkülem.Félek.Nagyon félek.Hisz én is úgy érzem ő a én világom nélküle semmi.De hisz ikrek vagyunk nem csodálom ha féltjük egy mást. Szeretjük egymást addig jó amíg nem lesz baja valamelyikünknek.

Nekem látni az arcát olyan, mintha energiabombát adtak volna. Mindenem odaadnám a boldogságáért. Nekem Ő jelenti a világot. Számomra nincsen nála fontosabb, de ezt nehéz kimondani. Képtelen vagyok neki elmondani, hogy milyen fontos is. Annyi mindent el szeretnék mondani neki, de nincs elég bátorságom hozzá.
Félek elé állni, és kimondani, hogy mit érzek. Félek kimondani. Félek attól, hogy esetleg nem úgy fogadja ahogy én gondolom. Így nem szólalok meg. Inkább csendben maradok.

-Igen értem.-Mosolyog örülök hogy Tsubaki is mosolyog de én félek hogy lesz baj.
-Igen az

-Rendben- Mondom mosolyogva. Tudom, hogy nem szeret harcolni. És én mindenképpen elérem, hogy ne kelljen neki. Szeretném, ha mindig mosolyogna. Nekem egy mosolya többet ér akár az életemnél is.
-Akkor ez egy kölcsönös ígéret.
Mosolygom, hisz Ő is mosolyog. Nekem ez a mosoly egy örök emlék. Minden mosolyát őrzöm, ahogy ezt is őrizni fogom...

-De én megpróbállak megvédeni a támadások elől rendben-Mosolygom és még mindig ölelem.Remélem nem kell támadásba nagyon segítenem félek a harcokban.

-Én is szeretlek.
Most jól esik a közelsége. Ebből erőt merítek a folytatáshoz. Mindenképpen kitartok mellette. Vele akarok lenni. Szeretném, ha minden titkát megosztaná velem. Szeretnék az élete fontos része lenni, mint a testvére és a legjobb barátja.
Nehéz szavakba önteni, hogy mit jelent nekem Ő, kinek köszönhetem azt, hogy megismertem azt, milyen érezni. Annyi mindent köszönhetek neki. Mindig mellettem volt. habár én nem könnyeztem, attól még tudta, hogy mi fáj. Tudta, ha szükségem volt a közelségére. Mindig segített, és most én is segíthetem. Most tehettem érte valamit, és ez nagyon jól esik.
-Ígérem, hogy mindig vigyázok rád.

-Szeretlek Tsubaki.-Sírást abbahagyom és ölelem hisz a testvéremet szeretem és remélem hogy ő is nagyon.Reméli nem lesz baja és biztosat mondott.

Szorosabban ölelem magamhoz. Nem akarom elveszíteni. Mellette akarok maradni mindig.
-Köszönöm- Suttogom. Nagyon hálás vagyok neki ezért a néhány szóért. "Nem veszítesz el soha". Ez a néhány szó nekem most a világot jelenti. Azt, hogy holnap is mellettem lesz, és nem tűnik el. Mindig itt lesz, és én mellette lehetek...

-Ne utáld magad,bár én mondom. Tsubaki én meg előtted féltem kimutatni előtted amúgy nem veszítesz el soha én is félnék nélküled
Szememmel figyelem Tsubaki reakcióját.Majd várok egy pár percet

-Utálom magam azért, hogy nem vagyok képes sírni. Még a saját testvérem előtt sem.
-Szerintem ez nem csodálni való. Most nagyon szeretnék írni, azonban mégsem tudok. Egyszerűen nem megy. Képtelen vagyok rá.
Szemem Nanán tartom. Végig őt figyelem. Tudni akarom, hogy mit érez. Tudni szeretném, hogy hogyan is érez most, melyet arca tökéletesen leír. Most jó, hogy mellettem van.
-Tudod, csak azért vagyok képes tartani magam, mert te velem vagy. Nem akarlak elveszíteni.

-De én mindig azt csodáltam benned hogy nem sírsz ha valami bánt akkor se de én...Én elbírnám hogy én sem mutatom ki az érzéseimet.Én nem szeretem ha valaki szeret és ha sajnál csak a saját testvéremben bízok érted Tsubaki
Próbálom abbahagyni a sírás. De nem bírom.Ölelem és néha megpuszilom.

-De te érzel valamit. Én semmit sem érzek. Nem vagyok képes arra amire te.
-El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet, ha annyi ember van rád hatással, mint akikkel te találkozol. Én nem érzek semmit, ha lenéznek. Még akkor sem, ha szerelmet vallanak.
-De te minden érzésre képes vagy válaszolni. Én csodállak ezért.
Remélem, hogy képes vagyok egy kicsit megvigasztalni. Ha róla van szó, mindent érzek. És most fáj, hogy sírni látom. Rettentően fáj, de kitartok, hogy megint láthassam mosolyogni. Most tényleg rengeteg akaraterőre van szükségem. mindenképpen ki kell bírnom sírás nélkül, hogy támasza lehessek. Most ez a legfontosabb.
Ő mindig a támaszom volt. Neki mindent elmondhattam. Ő mindent tud rólam, és én is tudok róla. Meg akarom védeni. Nem akarom többé sírni látni...

-De hisz te nem mutattad az érzéseidet de én igen sajnálom de én nekem ez nem megy.-Ölelem és sírok rajta.
-Én érzékenyebb vagyok mint te.

Mikor beérem megállok, és egy kicsit kifújom magam. Odamegyek Nanához.
-Mindig is te voltál az erősebb. Én sohasem voltam képes mások iránt bármit is érezni. Én csak irántad éreztem valamit. Én szeretlek, mint a testvérem- Ekkor megölelem.
-Nekem még anyáék sem jelentettek semmit. Csak te vagy. Kérlek ne hagyj itt.

Képtelenség hogy én vagyok a erős hisz én mindig mindenkinek mutattam az érzéseimet.Meg állok és sírok jó halkan.Én meg mindenkit szeretem de ez csak álca.Neki nem mutattam ki az érzéseim.És én lehetek a gyenge.

Képtelen vagyok megmozdulni. Nem értem, hogy miért gondolja azt, hogy erősebb vagyok. Ő mindig is sokkal erősebb volt. Nekem rajta kívül nincs senkim. Én mindenkit eltaszítottam magamtól. Csak neki vagyok képes érzelmeket mutatni.
Végre sikerül megmozdulnom, és utána futok. El akarom neki mondani, hogy nem igaz amit mondott.