Erdő a város szélén

Kell egy kis idő mire megtalálom Gantert. Mivel átöltöztem, ezért egy teljesen más ruha van rajtam. A narancssárga színben játszó ruhadarab fodros szoknyájához tökéletesen passzol a hátul fűzős hosszú ujjú felső. A ruha Derekán hátul egy nagy narancssárga masni helyezkedik el. Az összhatást még fokozza a narancsos beütésű harisnya, és a narancssárga cipő.
Mikor meglátom Gantert odaköszönök neki.

*Közel az erdő város felőli szélén, találok egy megfelelő méretű tisztást*
*Oda szállok le*
- Mostmár csak Tsubakit kell megvárnom

-Nincs mit.
Szemem Nanán tartom. Nem akarok Kazuyával foglalkozni.

Lenyelem majd picit megszédülök de aztán jobban leszek és figyelek.
-Köszönöm tesó-ölelem picit.

-Olyan nagy baj, hogy megkérdeztem?
Mikor Nana megszólít ránézek, és látom, hogy a sebe megint vérzik. Előveszek még egy tekercs gézt, és azt a másikra tekerem. Illetve egy gyógyszert is előveszek amint Nana kezébe adok. Egy fájdalomcsillapító.
-Ezt nyeld le.
Arcomon még most sem látszódik semmilyen érzelem. Nana most fontosabb nekem mint Kazuya, így vele nem foglalkozom. Remélem, hogy a fájdalomcsillapító hamar hatni fog.

-Vacak seb-Vérzés megint megindul.Most megint nem jó ha elmegyek de nem bírom úgy fáj.
-Tsubaki-halkan nagyon.

-Az ő neve Nana. Engem Tsubakinak hívnak.
-Mi járatban vagy erre?
Hangom ridegséget tükröz. Arcomon semmilyen érzelem nem látható. Hidegen hagy, hogy ki ő, csak ne merjen kezet emelni Nanára. Ha mégis ezt tenné, én azonnal megölöm.

Felkelek és a karomat nézem majd kicsi megfogom.
-Áú ez fájt.Nem bujkálok Kazuya úrfi
Kicsit illedelmesen beszélek hisz nem tudom ki vagy mi ő.

*megállok az égre nézek majd a két lányra*
-Nem muszáj bujkálni, egyébként Kazuya vagyok.

Észreveszem a közeledőt. Nem szólalok meg. Arcom érzelemmentes lesz. Hagyom, hogy Nana mögém húzódjon. Megígértem, hogy megvédem, még ha ehhez fel is kell áldoznom magam. Végigmérem a közeledőt, és remélem, hogy nem akar minket megtámadni.
-Üdv!- Szólalok meg érzelemmentes hangon. Szemem az ismeretlenen van.

Rettegve bújok Tsubaki háta mögé.
-Üddvözzlöm....-kicsit remeg a hangom.

*az erdőben sétálok mikor észreveszem Nanát és Tsubakit*
-sziasztok

-Ígérem, hogy nem hagylak el.
-Amíg együtt vagyunk senki nem képes legyőzni minket.
Mosolygom, hogy megnyugtassam testvérem. Remélem, hogy ez hat majd. Aggódom miatta. Látom, hogy nagyon fél, és nem akarom hogy baja legyen...

Igaz akkor is valami bizarrt éreztem mintha valaki figyelt volna de lehet hogy az a ki most is megölni akart minket?-Kicsit látszik a nyugtalanságom.Mivel lehet hogy igazam lehet. Félek hogy az a fickó tudja hol lakunk és mindent.
-Tsubaki ígérd meg nem hagysz egyedül sehol-Hallatszik a félelem a hangomban.

-Valóban. Egy kicsit olyan, mint régen.
Mosolygok. Meg akarom nyugtatni. Ez elég nagy sokk lehetett neki. Én nem éreztem semmi amikor megsebeztem. Ez csak Nana védelméért volt.

Rendben
Amikor elment én kicsit eldőlök és várok de a pajzsom még aktív.Félek netán visszajön az a fickó.Mikor vissza jön Tsubaki és a sebemet kötözi nem mondok semmit csak mosolygom és régi dolgok jutnak eszembe.
-Jó így nagyon.Tsubaki emlékszel hogy mindig én sérültem meg régen is?-nevetek.

-Várj meg.
Ekkor elszaladok, és néhány perc múlva elsősegélydobozzal térek vissza. Előveszem a gézgyolcsot, és óvatosan elkezdem bekötni Nana sebét. Pont elég szorosra húzom, így nem szorítja el a vérkeringését, de elállítja a vérzést. Mikor az egész tekercset a sebe köré tekertem elkötöm, így nem esik le. A műveletet egy szó nélkül hajtom végre.
-Most jobb?

-Rendben de hogyan hisz nincs felszerelésünk.-Kezemen már szinte csak a vér csöpög sok vér folyik még nem történik hogy elájuljak még csak az kellene.

-Nekem semmi bajom, de te megsérültél...
-Be kellene kötnünk. Vagy legalább elállítani a vérzést.
Figyelem ikrem reakcióját, és remélem, hogy egyetért velem. Azonban jelenleg nincs felszerelésem ehhez.

-Jól vagyok,és kicsit de bírom.Veled ugye semmi baj?-Kérdőn nézem majd a sebemet nézem jó csúnya de nem érdekel.

Amint az ismeretlen elmegy azonnal Nana felé fordulok.
-Hogy vagy? Nagyon fáj?
Aggódom testvéremért. Nem voltam elég erős, hogy megvédjem, és ez nagyon zavar.

-Rendben vagyok-A karomat fogom de nem érdekel hogy fáj.A pajzsot megjelenítem és védem magamat és Tsubakit is.