-Idézőjeles család. -Már csak a testvérem él. A szüleim meghaltak. -De nekem mindig is a testvérem volt a családom, így nem igazán bánom, hogy a szüleim már nincsenek.
-Szóval nem igen beszélgettél, és megragadod a az alkalmat, hogy valakivel beszélgethess. -Tőlem beszélgethetünk, de én nem vagyok a legjobb beszélgetőpartner...
Egyszer csak hátradőlök. Szemem lehunyva. Karom magam mellett pihen. Egy kicsit ki vagyok. Tudom, hogy Nana jól van. Az ő pajzsán semmi sem megy át. De még így is aggódom a múltkori miatt...
~Akárhogy is nézzük nincs itt se a testvérem, tovább menyek és itt hagyjam ezt a város is vagy megvárjam, hogy egyszer ide vesse a sors? Mindenesetre ezen még van időm gondolkodni.
Unalmamban erre járok. Nana és én jelenleg nem vagyunk együtt. Észreveszem Kazuyát. Nem sokkal tőle leültem a fűbe. A tavat kezdtem el figyelni. Nem igazán érdekel, hogy Kazuya is itt van. Hidegen hagy. Arcomon semmilyen érzelem nem tükröződik.