Niigaki rezidencia

Mikor Ganterral megérkezünk azonnal befelé indulok. Első utam a szobámba vezet, ahol ledobálom a vizes ruháim, és egyenesen a szekrényhez megyek. Rövid keresgélés után meg is találom a kiszemelt ruhadarabot és azonnal bele is bújok, majd lemegyek Ganterhoz.
-Nagyon szépen köszönöm.

Nanával visszaérve azonnal a szobámba megyek. Eldőlök az ágyon és a történteken kezdem el törni a fejem. Talán egy órát töltöttem el, mikor Nana bekopogott, és azt mondta, hogy elmegy a városba. Úgy döntöttem vele megyek.

Miután elalszok nem is olyan sokkal felriadok. Talán egy negyed óra telhetett el, nem tudom pontosan megállapítani. Ekkor szembesülök azzal, hogy Ganter nincs sehol. Azonnal elindulok a sárkánybarlang felé, mert biztos vagyok benne, hogy oda indult.

*Ahogy Tsubaki végre elalszik, elhagyom a házat*

-Úgy is terveztem.- Jelentem ki, és egyik könyökömre támasztom a fejem. Egy darabig figyelem Gantert, majd elnyom az álom.

- Rendben
- De akkor te is pihenj

-Akkor gondolom, hogy szeretnél visszamenni a barlangba.- Szólalok meg. Sejtem, hogy mi jár a fejében, de nem lenne tanácsos azonnal visszatérni a barlangba.
-De mielőtt visszamennél, azt szeretném, ha egy kicsit kipihennéd magad. mindenképpen kell a testednek a feltöltődésre idő.- Hangom most egy kicsit parancsoló. Nem igazán vehető benne észre, de fel lehet fedezni.

- Nem tudom
- Mintha ennek az erőnek egy nagy szelete hiányozna
- És szerintem az a vörös sárkány a megoldás

-Hogy érted azt, hogy hiányzik?- Nem értem a reakcióját. Nem tudom, hogy mire gondol az alatt, mikor azt mondja, hogy hiányzik valami.

- Most is erősebbnek érzem magam, de mégis, mintha valami hiányozva

-Fogalmam sincs. Egyszer csak rajtad volt.- Szólalok meg mikor Ganter a páncél felől érdeklődik. Egy kicsit engem is megleptek a történtek, de ezt nem mutatom ki. Úgy teszek, mintha nem is érdekelne ez az egész, pedig jó lenne tudni, hogy mi történt.

*Végigpillantok magamon*
- Mi ez a páncél?
- Hogyan került rám?

-Csak egy rövid időre elvesztetted az eszméleted.- Közlöm vele a tényeket és hátra lépek. Visszaülök a fotelbe.
-Hogy érzed magad? Fáj valahol?- Kéredzem meg, hogy minden rendben van-e.

*Magamhoz térve felülök, és megpillantom Tsubakit*
- Mi történt?
- Elájultam?

fogalmam sincs, hogy mit is kellene tennem. Nem értem azt, hogy mi történik, így inkább nem teszek semmit. A tennék valamit, az talán olyan következményekkel járna, amit egyikünk sem akar megtudni.

*Zöld villongás tölti be az egész szobát, majd lassanként vibrálva, zöld szamuráj páncél jelenik meg a testem körül, egy sisakkal, amin egy fekete rombusz található*

Ahogy Ganter visszaroskad a kanapéra azonnal mellé lépek. A hirtelen mozdulatra a karomba éles fájdalmat érzek, erre csak felszisszenek.
~Remélem, hogy semmi komoly baja nincs.~ Gondolom, és megpróbálom felmérni Ganter állapotát.

- Értem
- Viszont, valahogy úgy érzem, hogy vissza kell mennem a barlangba
*Felállva a kanapéról, valamilyen sokk hatására, ismét elájulok*

-Csak hozzá kell szoknod egy kicsit.- Szólalok meg ismét. Egy kicsit fáradt vagyok. Talán a vérveszteség miatt érzem magam álmosabbnak, talán csak általános fáradtság gyötör. Nem igazán tudom eldönteni.

- Nem mondtam, hogy probléma lenne. Csupán meglepő ez a nagy erő,amit teljesen váratlanul szereztem.

-És ez miért lenne probléma?- Kérdezem, mert nem értem, hogy mire céloz ezzel.
-Lehet, hogy akaratlanul is elszívtál valamennyit a sárkány erejéből, és ezt érzed.- Szólalok meg ismét, meg sem várva, hogy az előző kérdésemre választ adjon. Egy kicsit én is elszívtam a sárkány erejéből. Persze ez nem számottevő, de érzem a különbséget.

- Erősebbnek érzem magam. Sokkal erősebbnek mint mielőtt az a sárkány rámtámadt

-Min gondolkozol?- Kérdezem meg. Látszik rajta, hogy valami nagyon foglalkoztatja, de nem tudom, hogy mi az.

- Kösz, nem kell
*elgondolkozok*

Ahogy Ganter felébred azonnal felé fordulok, hisz eddig az asztalon heverő újságokat figyeltem.
-Az enyém és Nanáé.- Válaszolok a kérdésére. Nem tudom, hogy milyen állapotban van jelenleg, így nem is akarom túl sok információval elhalmozni.
-Hozzak neked valamit?- Kérdezem, és mint jó házigazda azonnal felkelek a fotelből, amiben eddig ültem.