Kikötői dokkok

-Az maradjon az én titkom- mondom mosolyogva, és kezem magam mellé rakom.
-Nem áll szándékomban elárulni egy ilyen titkot.
-Remélem, hogy megérted.
Szemem Condoriuson tartom. Figyelem, hogy erre mit reagál. Nem tudom, hogy hogy fogja fogadni azt amit mondtam.

-Jó, szólni fogok- Mondom Kazuyának. Eztán Condoriushoz fordulok.
-Tudod nem csak a sötét mágiáknak van meg az ára.
-Én az egyszerű fegyvermágiáért fizettem ezt.
Egyik kezemmel letakarom barna szemem. Így csak a más színű szemem látszik. Habár látok arra a szememre is, de utálok miatta tükörbe nézni, mert ez mindig emlékeztet arra, hogy boszorkánynak születtem, és hogy a hatalmammal megöltem a testvérem.
-Nem tettem mást csak elkezdtem a mágiával foglalkozni.
-Habár a látásom még megvan, de ez örökre így marad.

-Ezt megértem de a sötét mágiának i vannak árai...
*Lehúzza a kezéről a ruha ujját. És látszik hogy a keze csak csont.*
-Például ez is lehet az ára... De mindenkinél változik.

Csendben figyelek majd át változok és 4 denevérként repkedünk.

-Szinte mindennel foglalkoztam már.
-Erősségem a fegyver és az elemi mágia.
Mikor Kazuya odalép hozzám felé fordulok.
-Talán. Nem jegyzem meg mindenkit akivel találkozom. De az aurád ismerős, szóval lehetséges.

*odamegyek Shiorihoz*

-Bocsánat,hogy félbeszakítom ezt a kis csevegést, de még nem láttalak errefelé szóval talán tudnál segíteni...mielőtt idejöttél volna nem találkoztál egy démonnal akinek hasonló energiája volt mint nekem?

-Értem... Eddig a mágia mely oldalával foglalkoztál?
*Majd a lány felé fordul.*

-Akkor is szeretném ha megtanítanád nekem.
-Már régóta keresek valakit aki ismeri. Szóval nem igazán érdekelnek a mellékhatásai.
Szemem Condoriusra szegezem. Látom, hogy Roseliával beszélget, de nem igazán érdekel.

-Semmi baj-halkan.

-Igen jártas vagyok benne. Hát a felejtés sötét oldali használatát ismerem de nem hiszem hogy egyáltalán képes lennél rá vagy magadban tennél kárt a sötét mágia ismerete nélkül.
*Odamegy Roseliahoz.-
-Most mi a probléma? *Suttogja.*

Szia Condorius.-Ridegen nézek a majd elfordulok.

-Örvendek- Köszönök mind két érkezőnek egyszerre.
-Hallottam, hogy jártas vagy a mágiában. Mit tudsz a felejtésről?

*a kikötő mellet sétálok mikor észreveszem, hogy hárman beszélgetnek a dokkokon, majd elindulok feléjük*
-Üdv mindenkinek.

*Éppen arra sétálok.*
-Üdvözletem... Az előbb hallatom rólam beszélnek. Én vagyok a biológia tanár helyettese.

Leülök és és csak várok.

Szemem továbbra is a vizet figyeli. Nem vagyok hajlandó Roseliára nézni. Nincs mit mondanom, így nem szólalok meg. Igazán reméltem, hogy végre találok valakit aki tudhat valamit, és megint zsákutcába futottam. Nagyon unom már, hogy mindig ez van. Szeretném már megszerezni a varázslatot, de nem jutok előrébb.

-Hát nem...
Érzi hogy lehet hogy jön.

-Egyszóval nem jutunk egyezségre.
-Nagyon kár, de nincs mit tenni.
Szemem megint a vízre elemem. Sötét van, és én egy vámpír társaságát élvezem egy elhagyatott helyen. Félnem kellene tőle, de nem érzem úgy, hogy ártani akarna nekem. Nem tudom, hogy jó-e a sejtésem, és nem tudom, hogy hogyan állíthatnám meg, ha rám támadna.