Kikötői dokkok

-Én gyenge vagyok....Hisz egy démon is majdnem megölt.-Sóhajtok

-Nincs ismerősöm aki ismeri a mágiát ha csak nem a biológia tanár de az már nincsen csak egy helyettes.Ám Nem bántanád gondolom de akkor is féltem. -Rideg tekintem és az arcom is.

-Mit nem tudsz?
-Azt, hogy van-e mágiában jártas ismerősöd, vagy azt, hogy el merd-e mondani.
-Ha attól tartasz, hogy ártanék neki akkor megnyugtatlak. Nem fogok semmit tenni ellene.
-Én csak a mágiát szeretném semmi többet.
Szemem Roseliára szegezem. Most kíváncsi vagyok az aurája változására. Tudni akarom, hogy mit érez.

Csak felsóhajtok. Erre a válaszra számítottam, de minden egyes alkalommal pont ugyan olyan rossz hallani.
-Nem ismersz esetleg mást aki jártas a mágiában?
-Szeretném őt is megkérdezni.

-Én sem tudom pontosan.
-A felejtésmágiát keresem, eddig nem sok sikerrel.
-A nevem amúgy Shiori.
-És neked mi a neved?
Szemem a vízre szegezem. Nem igazán szeretném látni a reakcióját. Most egy kicsit tartok tőle. Nem tudom, hogy mit várjak. Nem szeretném megint azt hallani, hogy nem tudnak róla semmit.

-Hát a sötét vagy a fehér mágiára gondol a lányka?-Kicsit rezzenten nézem.
~Nem szabad elmondanom hogy Condorius tudja.

-Valóban.
-Mennyire vagy jártas a mágiában?
-Tudod keresek valamit, és szeretném tudni, hogy te ismered-e.
Szemem a lányra szegezem. Sárgás színű szememmel látom, hogy milyen az aurája és figyelem a változását. Minden hangulatváltozás eredményez valamilyen változást az aurában. Remélem, hogy nem látok semmi olyat amely aggódásra adna okot.

-Hát nem épp hogy elfoglaljam magam csak egy úri nőnek muszáj valamit tanítani a gyerekeknek nem de bár?-Majd a hogy kimondom a gyerekek szót a hasam össze rezdül.
~Miért vagyok vámpír.

-Jó neked.
-Te legalább el tudod valamivel foglalni magad. Lekötötted valahol az életed.
látom ugyan, hogy a könnycsepp elgördül arcán, de nem mondok rá semmit. Aurája is egy kicsit változik. Tudom, hogy valami bántja, de nem kérdezek rá, hogy mi.

~Condorius-egy könnycseppet ejtek de gyorsan elfordulok.
-Értem én egy két napja Iskolába tanítok-Sóhajtok.

-Nem vagyok itt valami régóta.
-Csak nemrég érkeztem.
Most jobban szemügyre veszem beszélgetőtársam. Habár mindig látom mások auráját nem igazán szoktam odafigyelni rá. De jobb szeretem tudni, hogy ki az akivel beszélek. Tudom, hogy beszélgetőtársam vámpír. Sejtem, hogy miért nem jön közelebb, de nem kérdezek rá, hogy valóban igazam van-e.

-Üdv.-Biccentés után köszönök.
Majd a denevéreim oda szállnak és nézik őt.Csak nézem de nem megyek közel a vízhez hisz nem látom a tükörképem. Majd elgondolkodom hogy új vagy régóta élhet itt.
-Nem haragudj de te új vagy?

Tudom, hogy a város a víz mellett fekszik. Nagyon szeretném látni. Régen láttam már vizet, és most igazán szeretnék újra látni. A dokkokhoz sétálok. Észreveszem a másik ittlévőt, de csak biccentek neki. Majd leülök az egyik móló szélére, és egyik lábam felhúzom a másikat pedig lelógatom. Nem ér el a lábam a vízig, mert most alacsonyan áll.

A Kikötő éppenséggel elégé kihalt és csendes. Éppen sétálok hisz más dolgom nincs bár hiányolom Condoriust de nem mindig lehetünk együtt. Estefele van és a denevéreim is röpködnek körülöttem.

A kikötőben található dokkok. Illetve a hajók fedélzete.