A város folyójának partja

Amint ellök, elesek és beütöm a fejem vérzik de az eszméletemet is elvesztem.Vészesen levegőt se veszek annyira vérzik a fejem.

Amint a férfi eldobja Roseliát azonnal elsütöm a fegyvert és reménykedem a találatban. Szemem végig a férfin tartottam, és nekem úgy tűnt nem vette észre a fegyverem. Hála Nobunak, most kaptam egy tökéletes lehetőséget.

Remegek, és félek. Mit tegyek? Mit akart tőlem?

Mikor magamhoz térek, már egy szinte menthetetlen helyzettel találom szembe magam. Roselia a támadónk túszává vált, és a számomra ismeretlen férfi is megadta magát. A támadó háta mögött helyezkedem el (legalább is látásának holtterében). Hangtalanul megidézek egy pisztolyt és mellé egy kardot is megidézek.
-Hé!- Hívom fel magamra Nobu figyelmét. A kardot felé hajítom, hogy el tudja kapni. Eközben a fegyvert magam mögé rejtem, majd mikor a férfi elfordul azonnal a támadóra szegezem.

Kitérek és próbálok harcolni de nincs erőm. Nobut látván ahogy megsérült gyorsan oda megyek,majd a férfira ugrok harapni próbálom de semmi.

Miután eszméletem vesztem nincs tudomásom a külvilágról, és fegyverzetem, melyet nemrég idéztem meg szertefoszlik. Varázserőm ismét visszaáramlik a testembe, és a már megszokott körforgásra áll vissza.

Fekszek nem bírok felkelni. Kezdek felkellek, de visszaesek. Nyöszörgök.

Ahogy földet érek azonnal felállok, és egy bonyolultabb idézésre készülök. A varázserő, mely eddig szétoszlott a testemben elkezd koncentrálódni a sárgás színű szememben. Szinte minden energiám egy helyre összpontosítom, és elkezdem a varázslatot.
-Ich Vorladung Sie magische Bewaffnung!- Mondom ki németül a varázslatot, és rajtam egy könnyű, de erős testhez álló páncélzat jelenik meg. felső testem, és lábaim védi, karomnak szabad mozgásteret ad. Olyan, mintha rám öntötték volna. Kezemben egy kétélű, mesterember által készített kardot tartok. Így indítok támadást az ismeretlen férfi ellen.

Ahogy a férfi mögénk került megijedtem és próbálok sötét varázslatot használni de nincs nagyon erőm ahhoz.Így hát Shiori-ra marad és Nobu-ra.

Ahogy a férfi mögöttünk tűnik fel azonnal megfordulok, és közben egy kardot idézek meg, melyet a fordulás mozdulatával a férfiba vágok, és remélem, hogy hatásos lesz.

Megüti a férfit de a keze majdnem eltört.
-Ez nem ember...de menekülj engem akar nem téged.
Kaszámat meg ott hagytam a szertárba...
-Még ez nem igaz a fegyveremet hogy hagyhatom ott.

Ahogy megérkezik az ismeretlen alak egyből felé irányul a figyelmem. Valami nincsen rendben az aurájával, és ez nagyon zavar, mikor előveszi a fegyverét és azonnal megidézek egy pajzsot, mely teljes testet takar, és Rosalia elé lépek, így mind a ketten védve vagyunk.

-Csak eszembe jutott egy rég történt dolog.- Hangzik erőtlen válaszom. Nem akarom megint elmondani. Utálom, ha rákérdeznek erre.

-Rendben.- Válaszom halk, de érthető volt. Valahogy most nem tudok a rendes hangerőmön megszólalni.

-Értem.- Hangom elhal, mert rossz emlékeket idéz fel bennem a beszélgetésünk. Nem szeretnék visszaemlékezni arra az éjjelre, mikor megöltem a testvérem, de valahogy az emlék erősebb, mint az akaraterőm.