Rajz szertár

-Csak régen ez volt a vágyam de már elszáll ez a remény.Tudtam hogy nem lehet de sajna ezt kapom.-Egyik denevér odaadja a könyvet amit gondoltam és olvasom.

-Nos akkor miért szeretnél annyira utódot magadnak? Mikor a vámpír léte együtt jár ezzel.
*Leül és újra elkezdi olvasni a könyvet.*

-Nos akkor beszélgessünk tovább.
*Majd behajtja az ajtót.*

-Óh, mily kedve az úrtól-Csacskán nevet mégis olyan mint egy angyal.
Be megy.

-Értem...
*Megtörli a szemét és kinyitja az ajtót a nő előtt.*
-Csak utánad.

-Nem lesz semmi baj.-Átöleli és megpuszilja.

-Persze-Kicsit ridegen de még is kedvesen.
-Te is?

*Feláll és a lány mellet sétál visszafelé.*
-Biztos jól vagy?

-Igen kísérleteztünk már rajtuk. De nem akarok csalódást okozni neked, de nem rendelkezem elég felkészültséggel és képtelen lennék rajtad kísérletezni. ÉS esetleg a kísérletek miatt elveszíteni.
*Öleli a nőt és közben sír.*
-Nem nem lennék újra képes elveszíteni valakit akit szeretek.

-Értem amúgy neked kell vámpírokon kísérletezni?-Átöleli kicsit.

-A fajunknak vannak előnyei és hátrányai. Hidd el sajnálom de nem tehetek semmit hogy változtassak ezen.
*Mindezt könnyezve mondja.*

-Ne sírj kérlek.Semmi baj nincsen csak-hasára rakja a kezét majd felkel és vissza indul.-Csak fáj hogy nem lehet gyerekem.Mivel vámpíroknak nem lehet.

-Hé kelj már fel hallod. Nem akarlak elveszíteni téged mint ahogy előtte őt is.
*Majd egy könnycsepp gurul le az arcán.*

Megint a hasamon a kezem és csak fekszik. A három denevér meg csak repked.

-Hé ébredj fel. És mégis mit értesz az alatt hogy eleged van a vámpír életből?
*Majd lehajol a lány mellé.

-Elegem van a vámpír életből.-Sírni kezd.Aztán elájul.

-Hmm mi a fene? Most hova mész?
-Majd utána fut.*

Felkel tudatlanul kimegy és elindul valamerre és közbe valami nyugtalanítja a denevéreket utána erednek és közbe egyre jobban távolodik.

-Miről motyogsz?
*Közben leül és elkezdi a könyveket olvasni.*

Szuszogok és halkan motyog.
-Nem lehet normális életem se.