Rajz szertár

Összeesek és nem lélegzek de még élek.

Ahogy Roselia megszólal feleszmélek. A varázslat persze félbeszakad, mert koncentrációmnak annyi. A méreg nagy része már nagyjából megtisztítva a szervezetemben van, de még mindig elegendő mérg található Roselia szervezetében is, így újra megkezdve a műveletet figyelmen kívül hagyom az előbbi mondatot. Ekkor veszem csak észre igazán, hogy Condorius is itt van. Nem foglalkozom vele valami sokat, mert a mágiára kell koncentrálnom. Egyszerre két mágia beindításán munkálkodom, hisz észrevettem, hogy Roselia elkezd köhögni. Persze erre egy sokkal egyszerűbb módszer kell, így az a probléma hamarabb megoldódik.
Ahogy ismét elkezdek koncentrálni a varázslathoz Kai arca dereng fel. hisz ő indított el ezen az úton. Nagy segítséget nyújtott a választásban. Választhattam volna az egyszerű életet, melyben nincs semmi különleges, és azzá válhattam aki, most is vagyok. Egy boszorkánnyá, ki rossz döntést hozott, és elindult a pusztulásba vezető úton.

-Na mindegy.... Látom te a kezedben tartod a helyzetet.
*Lép közelebb.*

-Kérlek hagyd-nyögve.
Majd picit elkezdek köhögni elégé furcsán és vért is.

Nem igazán veszem figyelembe Condoriust. Sokkal inkább leköti a figyelmem, hogy a mérget a saját szervezetemben megtisztítsam. Megpróbálom kizárni a külvilágot, hogy minél jobban a mágiára tudjak koncentrálni. Ez viszont azzal jár, hogy nem kívánatos emlékekkel töltődik meg elmém. Nem akarok, de mégis elkezdek könnyezni.

~Csak legyél életben...
*Berohan a terembe.*
-Hé te mit csinálsz itt?

Hab eltűnik de nem épp hogy javulna az állapota de néha nyög és szuszog.
-Ez az én...-nyögve de néha visszaesek abba a státuszba.

Mivel Condorius megígérte, hogy megtanítja nekem a felejtés mágiát, így eljöttem, hogy számon kérjem rajta. Mikor belépek megpillantom Roseliát a földön. Nagyon rossz állapotban van, és csak nem hagyhatom ott, így lehajolok hozzá. Azonnal megérzem az ördögfű erős szagát, és már tudom is, hogy mit kell tenni. Fehér mágiát, igaz csak keveset használtam, de ennyi azért kitelik tőlem. Megpróbálom a méreg kiválasztásával rendbe hozni Roseliát.

-A fenébe. Hoznom kell valamit. Addig vigyázzatok a lányra.
*Szólt a denevéreknek még kirohant a teremből.*

A tabletta amik a kezében van egyik ördögfűs és érződik a szagán de vámpírok nem mind érzi meg a szagát.Ember nagyon érzi azt a szagot.

-Hé mi a fene van veled?
*Fut oda ijedten a lányhoz.*

Hirtelen összeesik és habzik a szája.Mivel mérget vett be.

-Jól vagy most már?
*Néz a lányra.*

-Ha nem baj bevennék valami fájdalom csillapítót.-Figyelmetlensége miatt bevesz egy olyan gyógyszert ami ördögfüvet tartalmaz.

-Azt nem tudom de nagyon erős és nem ember szerintem.-a hajamat kicsi elhúzom és elengedem.

-Értem...
*Ő is átöleli a lányt.*
-De szerintem te sem hagynál el igaz?

-Miharu.De letámadtam nem voltam magamnál.-Odamegyek mellé és átölelem.

-Kicsodát?
*Kérdezi meglepődött arccal.*
-De nem vagyok féltékeny. Mivel tudom hogy nem hagynál el.

-A piacnál de azt mondtam neki nem én vok meg egy istennel összefutottam. Hát lehet hogy megsértődsz de megharaptam.-Sóhajtottam.