Tengerpart

Felkellek és ballagok elgondolkodva nézem.Miért nem szólalhat meg majd morcosan nézem.

Csak megrázom a fejem. Nem merek megszólalni, mert félek, hogy hangom elcsuklik. Szeretnék úgy viselkedni, mint máskor, de ez elég nehezen megy. Igazán szeretnék úgy viselkedni, de nem megy. Most, hogy olyan régen beszéltünk nem tudok megszólalni. Annyira hiányzott és most egy egyszerű mondatot is nehéz elmondani.

-Valami baj van Tsubaki?-Érzem,de nem tudom honnan de tutira,mondhatnám testvéri megérzés.Megsimogatom és aggódva nézem.Remélem nem beteg vagy mi lehet a baja.

Kezemmel megérintem a nyakláncot. Nagyon óvatosan nehogy eltörjem. Igazán örülök annak, hogy Nana nekem adta. Azonban ezt az érzést nem tudom kimutatni. Felé fordulok, és csak annyit motyogok, hogy "Köszönöm". Ezt is igazán halkan teszem. Most nem jön ki hang a torkomon. Képtelen vagyok akármit is kinyögni.

Leülök mellé és normálisan megkötöm a nyakában a nyakláncot nem várok semmi.Majd csak nézem hogy tetszik e neki de ha nem el is dobhatja nem haragudnék meg rá.

Csak csendben figyelem Nanát. Nem tudok megmozdulni. Még az ölelését sem vagyok képes viszonozni. Most úgy érzem, hogy nagyon hiányoltam a közelségét. Azt a melegséget amit csak ő képes az életembe vinni. Annyira más, mint én, de mégis olyan közel állunk egymáshoz. Kell az, hogy a közelemben legyen. Nem tudom, hogy mit tennék, ha elszakítanák tőlem.

-Jól jaj tudom hogy nem valami jó a kötés.-Átölelem.A nyakba rakom a kagylókból készített nyaklánc.

Ahogy Nana megszólít egy kicsit összerezzenek.
-Szia!- Ahogy köszönök végigmérem. A sebén a kötés elég rossz állapotban van. Látszik, hogy ő cserélte.
-Megvagyok. És te?- Kicsit ideges vagyok amiatt, hogy régen beszéltünk. Nem tudom, hogy mit is kellene mondanom. Úgy érzem, hogy először bocsánatot kellene kérnem, amiért ennyi ideig nem tudtam mellette lenni, pedig megígértem neki. Annyi minden kavarog megint bennem, és nem tudom, hogy minek is kellene hangot adnom.

Elkezdek kagylókat gyűjteni és ami szép azt elkezdem fűzni. Elmegyek előtte.Látszik hogy a sebemen a kötés nem épp a legjobb de mióta nem találkoztam Tsubakival azóta én cserélem le és én kötöm.Mikor végzek vele észre veszem hogy Tsubaki ott van.
-Szia Tsubaki.Jól vagy?

Nem tudom, hogy hová is mehetnék, így ide vetődöm. Leülök a homokba és a hullámokat kezdem el nézni. Nanát nem veszem észre. Régen beszéltünk, és eléggé hiányzik. Nagyon szeretnék már vele beszélni, de félek, hogy ő nem akar látni.
A homokban ülve, a hullámokat figyelve merengek el. Nem koncentrálok egyetlen dologra. Mindenféle kavarog a fejemben, és megpróbálom rendszerezni a gondolataim.

Sétálok nézem a tengert és néha elmerengek dolgokon.Mivel Tsubakival nem nagyon beszéltem mostanában de hiányolom de tudom hogy szeretem és hátha találkozok vele de nem nagyon tudom hogy akar-e velem beszélni. A sebem is szépen gyógyul de még fáj azért.

...