Nakajima Étterem

-Nekem már sehol
-De Tsubakinak nagyon megégett a lába és alaposan bedagadt,alig tud járni
-Ő azt mondta,hogy most nem kell neki segítség *mondta a kisgyerek*
-Tudom
-Akkor ha nem szeretnél mást én most mennék is *mondta a kisgyerek*
-Azt a gyógyító varázslatot szeretném megtanulni
-Nem kell amiatt aggódnod!mikor meggyógyítottalak,átadtam neked ezt a képességet *mondta a kisgyerek*
-Köszönöm
-Mellesleg az én nevem is Tsubaki *mondta a kisgyerek,aztán elment a szüleivel együtt*
*kis idő múlva elindulok újra*

Ganternak:
A kisgyermek visszafordul, és odaszalad Ganterhez.
-Mit szeretnél?- Kérdezi csengő hangon. -Talán fáj még valahol?


Tsubaki:
A földön ülve érzem meg az eső első cseppjeit. Tusom, hogy ideje lenne indulnom, így feltápászkodok, és tovább indulok, bár elég lassan haladok.

*sikerül megtalálnom az előbbi kisgyereket*
-Várjatok egy kicsit

-Rendben.- Szólalok meg ismét és hazafelé tartok. Egy sarok múlva azonban már nem bírom tovább, a sarkon befordulva leülök a földre, a hátamat a ház falának döntöm, és fejem hátra vetem. Így csak az eget látom, amelyen viharfelhők gyűlnek.
-Eső lesz.- Jelentem ki halkan, és megpróbálok nem tudomást venni a fájdalomról.

-Ahogy akarod
-A környéken leszek,ha kellenék
*otthagyom Tsubakit és elindulok másmerre*

-Nem kell a segítség, megy magamtól is.- Jelentem ki, és ellököm magam Gantertól, aminek az lesz az eredménye, hogy kibillenek az egyensúlyomból és elesek. Ahogy lehet felállok, és egy kicsit bosszankodva indulok tovább. Nem kell mások segítsége. Megoldom magamtól is a dolgokat, így a lehető legkevésbé szeretnék másokra támaszkodni.

*Tsubaki mögé lépek és karját a vállamra helyezem,majd hátulról átkarolom,így segítve őt*

-Akkor jó.- Jelentem ki, majd lassan elindulok. A házunk felé tartok.
-Ha akarsz velem jöhetsz, de nem kötelező. Ha nem jössz, akkor itt elválnak útjaink.- Jelentem ki Ganterra nézve, majd tovább haladok. Arcomra nem ül ki a fájdalom, mely még most is kínoz valamennyire, és lépteimen sem látszik, hogy sántítanék.

-Igen

-Semmi bajom.- Válaszolok, és felállok. Látszik, hogy a súlypontom a másik lábamra helyezem, így talán egy kicsit feltűnhet, hogy mégsem vagyok olyan jól. Ekkor odalép hozzám egy kisgyerek, és meghúzza egy kicsit a ruhám ujját, hogy rá figyeljek. Lehajolok hozzá, és a fülembe súg valamit, amit Ganter nem érthet.
-Rendben.- Szólalok meg, és a gyermek odalép Ganterhez. A kis mágus szinte azonnal rendbe hozza Ganter összes sérülését fehér mágiájával, majd hozzám lép. Én egyszerűen csak nemet intek a fejemmel, hogy velem nem kell foglalkoznia. Ekkor a gyermek elszalad vissza a szüleihez.
-Most jobb?- Kérdezem meg ismét közömbös hangon.

-Azt hiszem eltört a karom
*nehézkesen felállok*
*Tsubaki lábára pillantok,ahol megsebesült,ott elégett a zoknija és alaposan vérvörösre duzzadt*
-És te megvagy?

Ahogy Tűzmanó eltűnik, odamegyek Ganterhez, bár egy kicsit bicegve, hisz még mindig fáj a lábam. Ahogy odaérek letérdelek mellé, és felültetem. Körbenézem, hogy hol sebesült meg, Ahogy sikerül megpróbálom elállítani a vérzést, de én ehhez sajnos nem értek.
-Hogy vagy?- Kérdezem tőle, most egy kicsit kedvesebb hangon, mint ahogy eddig beszéltem vele.

-És most *Tűzmanó keményen belémvág,amitől visszaváltozok,majd erősen a kemény földbevág,amitől egy kis mélyedés keletkezik*
*felüvöltök,aztán a bal karomhoz kapok*
-Legyen ennyi elég figyelmeztetésnek Ganter *Tűzmanó eltűnik*

Ahogy végre sikerül kiszabadulnom, egy lépést lépek hátra, és elesek. A lábamban a fájdalom nem akar szűnni, így nem tudok megállni a lábamon. Nem tudok belefolyni az eseményekbe, így mint valami külső szemlélő tudom csak figyelemmel követni azokat.

*sikerül belehasítanom Tűzmanó farkába az egyik ollómmal és Tsubaki kiszabadul*
-Bolond *morogta Tűzmanó és egy lángtornádóba zárt engem,majd darabokra zúzott velem két házat*

Ahogy támadok, szinte azonnal reagál is rá, és a következő pillanatban a lábamon érzem az égető érzést. A fájdalomtól felkiáltok, de látom a lehetőséget, és újabb energialövedékeket indítok Tűzmanó felé. Ezzel egy időben próbálok szabadulni az égető érzéstől is.

-Ti valóban meg akartok küzdeni velem? *kérdezi Tűzmanó*
-Igen
*Tűzmanó elkapja Tsubaki lábát a farkával és pillanatok múlva Tsubaki fájdalmasan üvölt fel*
-Engedd el *nekirontok Tűzmanónak*

Ahogy megérkezünk, szinte azonnal támadok. Visszaváltozom, és egy sorozat energialövedéket indítok útjára. A célpont Tűzmanó, aki éppen a lakosságot terrorizálja. Úgy érzem, hogy meg kell védenem, őket, így amint lehet cselekszem.

*végre megérkezünk és Tűzmanó épp egy tucat lakost éget hamuvá*
-Mégis mit képzelsz magadról?

...