Diszkó előtt

Ahogy Kai átölel, nem igazán tudom, hogy mit is kellene tennem. Hallgatva, amit mond, lassan elállnak könnyeim. Kezdek megnyugodni, ami azért egész jó jel. Nem szeretek erre emlékezni, mert rettentően fáj, de most nem tudtam magamnak gátat szabni. Valamikor végül is ki kell engedni magamból az ilyet, azonban sohasem gondoltam, hogy egy szinte teljesen ismeretlen ember előtt fogom ezt megtenni. Ha rám tör az ilyen, általában egyedül vagyok, így senki sem látja, ahogy elgyengülök. Mindig erősnek mutatom magam, és ez nekem így jó. Nem szólalok meg, hisz nem akarom megszakítani ezt a pillanatot. Utoljára testvérem ölelését élvezhettem, és most ez olyan nosztalgikus.

-Nyugodj meg kérlek.Én is sok mindenki megöltem próbálom elfelejteni az de nem megy még is itt vagyok.Olyanokat is öltem akit szerettem és talán az életemet is odaadnám ha élne de már nem lehet.-Kicsit könnyezem,teljesen összerezzen az arcom látszik mi a bajom.
-Szóval te tudod az én bűnöm és én a tiédet, remélem nem ijeszt meg hogy én egy olyan angyal vagyok aki gyilkolt.-Átöleli de látszik még őt is bántja amit tett.
~Naomi miért ölhettem meg, ez az én hibám!!!

Könnyeimet törölgetve szólalok meg. Könnyeim árja csak nem akar alábbhagyni. Szinte már zokogó hangon szólalok meg.
-Pedig már régen elfogadtam, hogy nincs többé. De mégsem vagyok képes kiegyezni a tudattal.- Ekkor egy kis szünetet tartva nézek rá. Valahogy olyan más most így ránézni. Könnyben úszó szemem miatt nem látom tisztán az arcát, de ez nem is zavar igazán. Megint megtörlöm szemem és halkan folytatom.
-Az egész az én hibám volt.- Ekkor térdre rogyok, hisz megint felvillan szemem előtt azon éjjel látványa. Nem vagyok képes megállni a lábamon. Könnyeim még jobban elerednek.
-Én öltem meg.- Szólalok meg szinte alig hallhatóan. Szemem a földre szegezem, és nem vagyok hajlandó felnézni. Nem vagyok képes visszatérni a feneketlen bánatból, hogy ismét képes legyek mosolyogni. Most nem megy. Annyiszor tettem már meg, és ez alkalommal semmit sem vagyok képes tenni.

-Látom bánt a dolog ezért inkább hagyjuk Hugika.-Mosolyog.

-Tudom milyen ha egy testvér kezd el cikizni.- Szólalok meg. Szomorúan elmosolyodok, mert erről valahogy még mindig nehéz beszélnem. Nem szeretem ezt a témát felhozni. Nem önszántamból, de elerednek a könnyeim. Valahogy ahogy Kai-ra gondolok mindig ez van. utálom ezt, hisz a saját gyengeségemről teszek tanúbizonyságot. Nem kell hozzá sok idő, és már úgy hullanak a könnyeim,mint a záporeső.
~Mennyire örülnék, ha bármit is mondana.~ Gondolom, mely még jobban elszomorít. Valahogy nem tudok megálljt parancsolni könnyeim árjának, és ez eléggé zavarba ejtő.

-Igen az de éppen az a fura hogy ő a nővérem és ő törpézett le.-Mosolyog majd elszomorodik majd gyorsan felveszi a kabátja. Előveszek egy képet és néz.

-Hinamori a testvéred?- Kérdezek rá, bár azt gondolom, hogy ez nekem sokkal fájdalmasabb téma. Valahogy nehezemre esik tartani magam. Nem tudom hogy miért fáj ez most ennyire, de valamiért nincs rendben minden jelenleg velem, és ez eléggé zavar. Furcsa, hogy Kaito a földre dobja a kabátját, de nem igazán szeretnék neki nagy jelentőséget tulajdonítani.

-Nem gond.-ledobja a kabátját.Kicsit komoran nézi a havat a földön.
-Nem olyan mint ahol Hinamori maradt kicsit sem olyan.-Sóhajt.

-Köszönöm nem kell.- Utasítom vissza. Egyik pillanatról a másikra egy villanás vakítja el. Utána már egy vastagabb kabát jelenik meg rajtam. Persze a fegyver mágia nagyobbrészt a fegyverek megidézését teszi lehetővé, de néha használható öltözékkel is. Furcsállom, hogy ilyen könnyedén ideadta volna a kabátját pedig elég hideg van, így arra következtetek, hogy a teste nagyon jól bírja a hideget.
-Megoldom magam, ha probléma lenne. De most nem fázom.- Szólalok meg ismét, és egy villanás kíséretében ruházatom megint az eredetire áll vissza. Mosolyogva nézek a fiúra, és remélem, hogy nem leptem meg ezzel a manőverrel nagyon.

-Értem.-Mikor rám néz elfordulok. Nem tudom mi van vele de nagyon nem érdekel.Mászkálok kicsit figyel az eget és elkezd havazni.Majd leveszem a kabátom és odaadom neki.
-Tessék neked jobban kell.-Egy szál pólóban vagyok de az a fura jéghideg van.

-Semmi baj.- Emelem szemem ismét Kaito-ra. Az a furcsa érzés ahogy jött el is tűnt. Valami nincs rendben, de nem tudom, hogy mi. Ahogy a fiúra nézek ismét hatalmába kerít az a furcsa érzés. Nem igazán tudok másra következtetni, csak arra, hogy miatta van. Nem tudom, hogy mi lehet ez az érzés, de valahogy túl kell tennem magam rajta.

-Shiori mi a baj?-kicsit aggódik érte.Ránézek és idegesen gyorsan elfordulok.
~Miért van ez az érzésem.-majd zenét hallgat kicsit.

-Értem.- Mondom, és egy kicsit elveszem a tekintetem a fiúról. Valahogy olyan kellemetlen érzés kerített hatalmába ami máskor nem esik meg. Nem tudom mire vélni a dolgot, de nem is szeretnék most ilyennel foglalkozni. Valahogy nincs sok kedvem most az ilyenekkel foglalkozni, így inkább megpróbálok megint a fiúra figyelni, ami valamiért nem megy.

-Hát igen olyan is kell.-Mosolyog majd elkomolyodik.

-Zongora alatt a klasszikus zongorát érted?- Kérdezek rá, mert egy kicsit érdekel a dolog. Nem szoktam igazán a zene iránt érdeklődni, de most valamiért érdekel a téma.

-Ja csak a együttest akarok alapítani-Mondom.
-Kéne sok plakát.Egy dobos egy basszus gitáros és egy sima gitáros-Mondom összegezve.-Ja és zongorás.

-Értem.- Szólalok meg, és értem azt is amit motyog.
-Miért kellenek plakátok?- Kérdezek rá a dologra, mert egy kicsit érdekel.

-Én is örvendek.-megfogom a kezét.
-Egy azért mert nem jól énekeltem ki valamit. Hát mert merülőben van a mp3 lejátszom.-Komoran válaszolok de furcsa mód nem könnyű velem szót érteni.
-Plakátokat kéne csinálnom hisz ez nekem így nem jó.-motyogja.

-Örvendek Kai!- Szólalok meg, és kezet nyújtok, amit vagy elfogad vagy nem. Ahogy kikapcsolja a zenét egy kicsit meglepődöm, és rá is kérdezek.
-Miért kapcsoltad ki?- Kérdezem, és csak a fiút nézem.

-Jó bocsánat csak megszokásom.-elmosolyodom ritka alkalom de inkább abbahagyom.-Jó tegezlek ha neked így jó.-Tisztára mint Hinamori csak ne higgye azt hogy 12 éves vagyok.
-A nevem Ishimaru Kaito, de szólíts Kainak.-majd a zenében hallatszik hogy énekelek amit hallgatok mikor észreveszem kinyomom.

-Ha lehet ezt a beszédstílust mellőzd.- Szólalok meg egy kicsit komoran. -Nyugodtan tegezhetsz is.
Szemem felemelem, és a velem szemben álló arcára nézek. Felemás szempárom az arcára szegezem, azon belül leginkább a szemére, mely még mindig ugyanabban a smaragdzöld színben tündököl.
-Amúgy a nevem Takashi Shiori. ha kérhetlek szólíts Shiori-nak- Törtem meg én a közénk beálló csendet.

Sétálok de egyszer csak nekem jön egy lány aki még meg is lepődik rajtam.Majd feláll és bocsánatot kért. A zene csak szól a fülhallgatóból majd felugrok. Na csak ez kellett nagyobb nálam is.
-Semmi baj nem nagy úgy kedves.-Mint egy igazi star.
-Még jó hogy nem eset baja kegyednek.

Eléggé hűvös volt az idő reggel, így kabátban és hosszú farmarban kezdtem el róni a város utcáit. Fogalmam sem volt, hogy merre is lehetek, de nem érdekelt. A cipőm orrát figyelve haladtam előre, aminek köszönhetően nekimentem egy srácnak. Persze sikeresen fellöktem, és én magam, pedig rajta landoltam. Ahogy felálltam volna smaragdzöld szemei egy pillanatra rabul ejtettek. Nem tudom,hogy miért nem tudtam elvonni onnan a figyelmem. Ahogy felálltam szinte azonnal megszólaltam.
-Nagyon sajnálom az én hibám volt.- Szólaltam meg egy kicsit megilletődve, mert ilyen csak nagyon ritkán fordul velem elő. Ahogy kicsit jobban megnézem a fiút feltűnik, hogy angyal. Valahogy elsőre nem vettem észre. Hófehér haja kissé kócosan mered az égnek, mely megint elgondolkodásra késztet. Hogy lehet, hogy ilyen színű a haja? Általában nem szokott fehér színű lenni egy angyal haja. Azonban nem is találkoztam még annyival, hogy ilyet biztosan állítsak. Szemem a földre szegezem, hogy ne kelljen a velem szemben állót néznem.

Sétálok és a kabátom és a fülhallgató rajtam éneklek de elégé halkan kicsit fagyos minden ahogy lépek.Szeretem a magányt de nem valami jó egyedül lenni. Igaz most értem ide de már szeretek itt lenni.

---