Kezdőlap
Gratula
Szép előtörténet.Elfogadva
Jó szórakozást.
Szép előtörténet.Elfogadva
Jó szórakozást.
2 posters
Isozaki...
Admin- Admin
- Hozzászólások száma : 44
Join date : 2010. Sep. 19.
Isozaki- Hozzászólások száma : 1
Join date : 2010. Oct. 18.
Név: Isozaki
Kora: ismeretlen
Neme: Férfi
Faja: Féldémon
Család: a mestere volt
Apja:nincs
Anyja:nincs
Testvérek:nincs
Kinézet: magas, barna hajú,világos kék szemű
Jelleme:a rossz és a jó között valahol
Képessége:Érzékek irányítása,lélekerő szívás,???
Előtörténet: Történetem valahol ott kezdődik, hogy megszületett a lelkek városában a mesterem s vele együtt én is. Talán volt vagy 16 éves mikor beiratkozott a városában lévő akadémiára. Mikor megtanulta a nevem félbe hagyta tanulmányait, mert felismerte bennem az erőt, amivel győzedelmeskedhet mások felett. De túl naiv volt. Általam képes volt irányítani az elmét, vagyis befolyásolta a látás, hallás, tapintás, szaglás érzéseit. Így ha harcolnia kellett, gyorsan el tudta intézni ellenfeleit. Hisz azok mire észbe kaptak már le voltak győzve. Fejébe vette, hogy ezzel az erővel alakít egy új, nagy és hatalmas birodalmat melynek majdan ő lesz a királya. Mondanom se kell mi lett ebből. Az egész lelkek városa ellene fordult. Először még kisebb csapatokat küldtek ellne. Ennek köszönhette, hogy saját erejét fejleszthette. Elsajátította hogyan tud engem lélek formában megidézni. Csakhogy ennek ára is volt. Lélek energiát kellett szívnom, mert sajátom az mulandó, és ha elmúlik, akkor kard formában kell várnom még vissza, töltődik. Ezért az ellenséges katonák, lidércek és démonokat használtam ki s nem a mesterem erejét kellett elszívnom. Így már nem csak kardként hanem, mint igazi társként küzdhettünk együtt. A pár éves kisebb, nagyobb harcok után a lelkek városa megelégelte aktív és egyedüli működésünket. Ennek köszönhető volt, hogy nem kisebb csapatok, hanem nagy osztagok, kapitányokkal s mi egyebekkel támadtak ránk. Először még csak csapatok majd később jöttek csak a kapitányok. Elhárítottuk őket is, de beláttuk, hogy ez nem mehet sokáig tovább. Kapitányok ravaszabbak voltak, mint katonáik. Tervet szőttek ellenünk. Ami sikerült is. Elzárták tőlem egy szekrény be melybe alabárdokat, kardokat szúrtak. Megígértem neki a végső percekben, hogy kiszabadítom és véghezvisszük tervünket. Sajnáltam, hogy nem volt képes elsajátítani nagyobb szinteket, mert az a győzelmet jelenthette volna. Ennyi lenne a történetem.
Érdekesség:
Kora: ismeretlen
Neme: Férfi
Faja: Féldémon
Család: a mestere volt
Apja:nincs
Anyja:nincs
Testvérek:nincs
Kinézet: magas, barna hajú,világos kék szemű
Jelleme:a rossz és a jó között valahol
Képessége:Érzékek irányítása,lélekerő szívás,???
Előtörténet: Történetem valahol ott kezdődik, hogy megszületett a lelkek városában a mesterem s vele együtt én is. Talán volt vagy 16 éves mikor beiratkozott a városában lévő akadémiára. Mikor megtanulta a nevem félbe hagyta tanulmányait, mert felismerte bennem az erőt, amivel győzedelmeskedhet mások felett. De túl naiv volt. Általam képes volt irányítani az elmét, vagyis befolyásolta a látás, hallás, tapintás, szaglás érzéseit. Így ha harcolnia kellett, gyorsan el tudta intézni ellenfeleit. Hisz azok mire észbe kaptak már le voltak győzve. Fejébe vette, hogy ezzel az erővel alakít egy új, nagy és hatalmas birodalmat melynek majdan ő lesz a királya. Mondanom se kell mi lett ebből. Az egész lelkek városa ellene fordult. Először még kisebb csapatokat küldtek ellne. Ennek köszönhette, hogy saját erejét fejleszthette. Elsajátította hogyan tud engem lélek formában megidézni. Csakhogy ennek ára is volt. Lélek energiát kellett szívnom, mert sajátom az mulandó, és ha elmúlik, akkor kard formában kell várnom még vissza, töltődik. Ezért az ellenséges katonák, lidércek és démonokat használtam ki s nem a mesterem erejét kellett elszívnom. Így már nem csak kardként hanem, mint igazi társként küzdhettünk együtt. A pár éves kisebb, nagyobb harcok után a lelkek városa megelégelte aktív és egyedüli működésünket. Ennek köszönhető volt, hogy nem kisebb csapatok, hanem nagy osztagok, kapitányokkal s mi egyebekkel támadtak ránk. Először még csak csapatok majd később jöttek csak a kapitányok. Elhárítottuk őket is, de beláttuk, hogy ez nem mehet sokáig tovább. Kapitányok ravaszabbak voltak, mint katonáik. Tervet szőttek ellenünk. Ami sikerült is. Elzárták tőlem egy szekrény be melybe alabárdokat, kardokat szúrtak. Megígértem neki a végső percekben, hogy kiszabadítom és véghezvisszük tervünket. Sajnáltam, hogy nem volt képes elsajátítani nagyobb szinteket, mert az a győzelmet jelenthette volna. Ennyi lenne a történetem.
Érdekesség: