10-es tanterem

Megharapom és kicsit szívom a vérét majd abbahagyom és kicsit szomorúan nézem Miharut.

Könnyen kitérek Roselia támadása elől, ám nem figyeltem oda, és sikeresen a falnak háttal kerültem. Két esélyem van. Az egyik, hogy ellépek Roselia útjából, és ő nekimegy a falnak, a másik, hogy nem térek ki. Valahogy a másik szimpatikusabbnak tűnik, hisz tudom, hogy nem tud úgy megsebezni, hogy az ne gyógyuljon be pillanatok alatt. Megpróbálok nem sz önvédelemre koncentrálni.
Chloe továbbra is csendben ül a tanári asztal szélén. Látszik, hogy nem igazán érdekli, hogy mi is folyik körülötte. Nagyon elgondolkozhatott valamin, ha ennyire nem figyel.

-Menj innen szerintem.-Neki ront.

Hirtelen nem értem, hogy mi történik Roseliával. De nem teszek semmit, továbbra is csendben figyelek. Chloe nem szentel nagyobb figyelmet a dolognak. Látszik, hogy eléggé elgondolkozott valamin.

-Miharu van egy baj-a hajam fehéredik és a szemfogam nagyobbodik.

Halványan elmosolyodom, majd leülök az egyik székre. Csendben figyelem Roseliát, míg Chloe a tanári asztalon ülve figyeli a jelenetet.

-Hát jól már.-Hangomban semmi érzés
~Hát ez fura nem vagyok éhes a vérre.De miért?-Majd elfordulok.

Amikor Roselia felébred, egy kicsit megnyugszom, majd meg is szólalok.
-Hogy érzed magad?- Hangom most is üresen cseng. Chloe visszaült a tanári asztalra, és onnan figyel minket.

A homlokon amit az a férfi adott meglátszik illetve a vér nem folyik csak fáj a fejem mikor kábán föleszmélek. Meglátom Miharut kicsit eltávolodok tőle.Ijedten nézem ,majd látom hogy csak ő meg a kicsit tündéje megnyugodok.

Sajnos én nem értek a gyógyításhoz, így Chloét hívom segítségül, aki felméri Roselia állapotát, majd egy egyszerű varázslattal helyre is teszi. Reménykedek benne, hogy Chloe mágiája most is használ, de sajnos nem tudom, hogy Roseliára milyen hatással van.

Teljesen kiütve nézek ki nem kellek fel.Egy pár könnycsepp csordul le.

Ahogy Roselia eldől azonnal odalépek hozzá, és összeszedem a földről. Felemelem, és néhány összetolt padra fektetem. Nem tudom, hogy mi baja lehet, de a biztonság kedvéért ott maradok mellette. Figyelem, hogy mi történik vele, és remélem, hogy jobban lesz.

Eldőlök és csak fekszek és félig látszik hogy sírok.

Vérem továbbra is kiserken a sebből, és nem áll szándékomban elállítani a vérzést. Csendben figyelem Roseliát, és várom, hogy mit tesz.

Nem figyelem a fiút csak rajzolgatok.Tiszára ideggel a vérszaga de nem figyelek rá.Émelygek de nem nagyon figyelek.

-Ahogy gondolod.- Elengedem, és néhány lépést hátrálok, hogy le tudjak ülni az egyik székre. Egy kissé zavar, hogy nem volt hajlandó engedni, de meghagyom neki a szabad akaratát. Ha ő így döntött, nem tehetek ellene semmit. A nyakamon végigfolyt vért nem törlöm le.
Chloe továbbra sem mozdul el a tanári asztalról, mert tudja, hogy nem adom fel ilyen könnyen.

Meglepődve nézem mikor a nyakát mutatja akkor megijedek.Kicsit idegesen nézem.
-Bocsi de nem kell-Közömbösen mondom teljesen elhidegült tekintettel nézem.Mintha nem a vér a bajom.

Egyik kezemmel a nyakamon egy kis sebet ütök, és Kisöpröm a hajam onnan. Fejem oldalra döntöm, és várom, hogy Roselia mit tesz, de semmi válasz.
-Tudom, hogy kell, szóval csak nyugodtan.- Hangom most is üresen cseng. Lehet, hogy nem érződik hangomon, de aggódom érte, és szeretném, ha jobban lenne. Chloe csak csendben figyel, és lóbálja lábát a tanári asztal szélén ülve.

Idegesen nézem de nem tudom mit akarhat ahogy a falnak szorít nagyon megrezzenek.Meg se merek szólalni. Fáj a karom hogy oda nyomja de nem szólalok meg mit akarhat.Gyerek még nagyon.

Roselia és én érkezünk meg Chloe vezetésével. A teremben éppen nincsen óra, aminek nagyon nagy hasznát vesszük. Chloe és Roselia előre megy, és én csukom be az ajtót. A kulcs a zárban van, és egy észrevehetetlen mozdulattal bezárom az ajtót. Szeretném, ha nem zavarna meg minket senki. Chloe most nem ül le a vállamra, hanem a tanári asztalhoz megy.
Odasétálok Roseliához és egy könnyed mozdulattal a falnak szorítom. Ennyivel azért erősebb vagyok nála. Látom rajta, hogy nem tudja mire vélni azt, amit teszek, de nem is baj. Várom, hogy reagáljon valamit.

...