Rokujo Miharu

Gratula

Szép és hosszú történet.Nem is szaporítom a szót: Elfogadva
Jó játékot és jó szórakozást.

Üdv.

ROKUJO MIHARU Név: Rokujo Miharu Kora: Ismeretlen, de nem néz ki többnek 17-18 évesnél. Neme: Férfi Faja: Isten Család: Valószínűleg elhunytak. Apja: Ismeretlen Anyja: Ismeretlen Testvérek: Valószínűleg nincs. Kinézet: Középmagas vagyok, így ezzel nem tűnik ki a tömegből. Szemem zöld színű. Bőröm elég világos, ami azért egy kicsit szokatlan. Elég vékonynak mondhatom magam, ez nem mindig válik az előnyömre. A harcban ez nem igen szokott bejönni. Habár igen gyors vagyok a könnyű testem miatt, de a fizikai erő használata nem az én asztalom. Jelleme: Nem veszem valami komolyan az életet. Szinte semmi sem érdekel. Nagyon kevés dolog tudja felkelteni az érdeklődésem. Mivel életem sokkal hosszabb az emberekénél így nem sietek el semmilyen döntést. Mindent alaposan átgondolok. A múltam nem éppen egy kedvenc beszélgetési témám. Szóval ezt leginkább hanyagolom. Képessége: A szél tejhatalmú ura vagyok. Bármilyen szelet képes vagyok az uralmam alá hajtani, és magam is képes vagyok szelet előállítani. Sokkal gyorsabban regenerálódom, mint az átlag. Ez is egy igen kihasználható képességem, és általában a harcban mindig bevetem.

Rokujo Miharu

Chloe Heartnet

Chloe Heartnet Név: Chloe Heartnet Neme: Nő Faja: Tündér Kinézet: Szemei rózsaszínek. Haja szintén. Mindig ugyanolyan ruhát visel. Egy rózsaszín ruhát és az egyik combján egy apró táskát, melyben varázsport tart. Szárnyai átlátszó rózsaszínek. Jelleme: Elég csendes, és csak keveset szólal meg. Nagyon ragaszkodik Miharuhoz és semmi miatt nem hagyná el. Habár nem szokott beszélni igen sokat tud, de ezt nem mutatja ki. Képessége: Tündér lévén igen jártas a mágiában. Mindenféle mágiát képes használni, és igen magas szinten. Chloe igen nemes tündér családból származik, és ezzel igen nagy hatalmat is örökölt.

Nem emlékszem a szüleimre. Nem emlékszem arra, hogy milyen voltam istenként, mielőtt embertestben megszülettem. Az emlékeim nagyon hiányosak. Az életem első 5 évére egyáltalán nem emlékszem. Semmire. Nem tudom, hogy én akartam-e felejteni, vagy valaki más akarta velem elfelejtetni. Életem első 5 évének semmi nyoma sincs.

Az első emlékem öt évesen szereztem. Egy erdőben bolyongtam. Nem tudom, hogy hogyan kerültem oda. Egyik pillanatról a másikra történt az egész. Egyszer csak démonok vettek körül. Gyerek voltam, így rettenetesen féltem. Az egyik kardot rántott.
-Intézzük el, és eggyel kevesebb isten lesz a földön.- Ekkor felderengett egy erő. Éreztem a szelet. Ahogy a démon a kardját csapásra emelte már halott is volt. Pont, mint a többi. Mindet megöltem. Nem éreztem bűntudatot. Semmit nem éreztem miattuk. Amint kitaláltam az erdőből szállás után néztem. Könnyen találtam, és ezzel együtt nevelőszülőkre is szert tettem. A nevelőszüleim adták nekem a Rokujo Miharu nevet.

Évek teltek el. Jól megvoltam. Nem hiányzott semmi. A nevelőszüleim egy fogadót üzemeltettek, ahol én is besegítettem néha. Nem igazán érdekelt a munka. Szabad életre vágytam, amit ők többé-kevésbé biztosítani is tudtak. Nem erőltettek rám semmit. Azt tehettem, amit akartam. Az erőm könnyedén uraltam már.
Azon a végzetes napon is elmentem a fogadóból. Az erőben sétálgattam, mint mindig mikor egy kis egyedüllétre vágytam. Az erdőbe senki nem mert bemerészkedni. Féltek, hogy egy démon megtámadja őket. Én azonban nem féltem. Nekem nem jelentett akadályt egy-két kellemetlenkedő démon. Az erdőben nem igen voltak állatok. Azonban egy macskával futottam össze. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy hogyan is került oda. Felvettem és elindultam kifelé az erdőből. A falu határában letettem a cicát, és hazafelé vettem az irányt. Már elég későre járt. Régen besötétedett, de ezt a sötét erdőben nem vettem észre.
Amint benyitottam a fogadóba, már tudtam, hogy valami nincs rendben. Felmentem az emeletre, ahol mi laktunk, és szemem elé tárult a nevelőszüleim vérben úszó élettelen testének képe. Már tíz évet töltöttem velük, így nem tudtam olyan közömbösen venni a dolgot.

Mivel már semmi nem kötött ide elindultam a világba. Így találkoztam Chloéval is aki mellém szegődött. Nagyon jó barátok lettünk egy idő után, és mindenképpen meg akarjuk védeni a másikat.
Utam során kötöttem ki itt is. Nem tudom mi vár majd itt. Nem tudom, hogy gondom akad-e itt is a démonokkal. Szeretnék élni. Nem igen áll szándékomban bárkinek az útjában lenni. Egyszerűen, csak szeretnék egy helyet amit az otthonomnak nevezhetek.


Érdekesség:
-Szüleimről nem tudok semmit. Nem emlékszem előző életemre sem. Nem tudom, hogy miért lettem ember.
-Nem ismerem erőm teljes valóját. Csak néhány technikát tudok használni.
-Életem sokkal hosszabb, mint az átlag embereké. Valószínűleg, mert eredetileg isten voltam.
-Csak úgy vonzom a démonokat. Nem tudom az okát, de rendszeresen megtalálnak.