Takashi Shiori

Üdv az oldalon!

Az előtörténeted ELFOGADVA.

Jó játékot!

Név: Takashi Shiori
Kora: 18
Neme: Nő
Faja: Boszorkány


Család: Elhunytak
Apja: Takashi Raidon
Anyja: Akari Kagome (Shiori édesanyja)
Shirley Ashford (Shiori mostohaanyja)
Testvérek: Takashi Kai (Shiori mostohatestvére.)


Kinézet:
Szemeim felemás színűek. Az egyik barna a másik sárgás színű. Mindkettőre tökéletesen látok. Nincs semmi baj a sárga színű szememmel. Hajam hosszú, és barna. Csípőmig érő hajam általában kiengedve hordom. Törékeny testem valamelyest kompenzálja erőm, de nem igazán.

Jelleme:
Próbálok jókedvűen venni minden akadályt. Szeretnék megfeledkezni a múlt szörnyűségeiről, és túltenni magam rajtuk. Nem szeretek a családomról beszélni. Fájdalmas emlék, és nem igazán akarom újra és újra elmesélni és ezzel átélni azt, ami velem történt.
Ha nem kell nem igazán folyok bele a beszélgetésekbe, de az igazamhoz nagyon ragaszkodom. Csak nehezen lehet meggyőzni arról, hogy amit én feltételezek nem jó.

Képessége:
Alapvetően mágiahasználatra támaszkodom. Az elemi mágiákban, és a fegyvermágiában igazán kiismerem magam. Nem igen lehet újat mutatni nekem.
Látom mások auráját, melynek köszönhetően beazonosíthatom a fajt, és a személyiség alapvető részleteit. Minden fajnak, és embernek megvan a maga különleges aurája, de ez legtöbbször egy adott séma szerint épül fel. Én megtanultam megfejteni azt, amit az aurája mesél mástól.


Előtörténet:
Egy téli napon felsírt két gyermek. Teljesen elszigetelve egymástól. Az egyik Kai volt, a mostohatestvérem. A másik, pedig én. Habár a sors furcsa egybeesése, de nem ugyanazon anya gyermekei vagyunk, mégis ugyanazon a napon születtünk. Anyám belehalt a szülésbe. Apám, pedig keresett valakit, aki segít neki gondomat viselni, így talált rá Shirleyre. Kai és én már kisgyermekkorunk óta együttvoltunk. Tudtuk, hogy nem vagyunk vérszerinti testvérek, de ez sohasem zavart minket. Talán még jobban kijöttünk egymással, mint a vértestvérek.

Boldog gyermekkor volt. Igazán szerettem együtt lenni Kaival, és apával. Shirley és én nem igazán jöttünk ki jól, de ezt apa előtt nem mutattuk. Shirley és én apa előtt mindig boldognak mutattuk magunkat. Igyekeztünk nem csalódást okozni neki. Mindketten igazán szerettük őt, így nagyon rossz lett volna, ha nem adunk neki annyi szeretetet és örömöt, amennyit csak lehet. Szóval, még ha nem is voltunk jóban tartottuk magunk, hogy apa boldog legyen.

Úgy 13 évesek lehettünk mikor észrevettem, hogy Kai már nem úgy néz rám, mint a testvérére. Tudtam, hogy már többet jelentek neki, mint a testvére, azonban én nem éreztem így. Shirley is észrevette, hogy Kai másképpen tekint rá, és megmondta, hogyha valami probléma merülne fel, csak neki szóljak. Azonban nekem eszem ágában sem volt vele megosztani azt, ami köztem és Kai között zajlott. Én mindig határt szabtam Kai érzelmeinek, és nem engedtem őt messzire menni. Persze mások előtt mindig a testvér szerepet mutattuk, és ha egymás között voltunk, csak akkor törtek fel az érzelmei.

Nem tudtam elmondani neki, hogy én nem érzek így iránta. Tudta, hogy mindig visszafogom, mert nem tartom helyesnek, hogy így érez. Erre mindig azt mondta, hogy nem vagyunk vérszerinti testvérek. A 15.-dik születésnapunk éjjelén történt meg a baj. Kai már nem bírta tovább, hogy mindig elutasítom a közeledését. Úgy vélte, hogy a szüleink miatt nem vagyok hajlandó engedni. Bezárt a szobámba, és mikor visszatért a szüleink már halottak voltak. Nem tudom, hogy honnan szerzett fegyvert, de megölte őket. Apa és Shirley is halott volt. Féltem. Rettentően féltem a testvéremtől. Hátrálni kezdtem, és végül a szoba túlsó fala állított meg. Féltem. Az a Kai akit, eddig láttam egy szempillantás alatt szertefoszlott. Már egy teljesen más ember állt előttem. Ekkor ébredt fel a hatalmam. Önvédelemből megöltem azt, akivel egész eddigi életem leéltem. Ez az emlék örökké kísérteni fog. Szemem színe ekkor változott meg. Ezzel jelezve, hogy az erőm már aktív. Mint később megtudtam anyának is ilyen volt az egyik szeme. Tőle örököltem boszorkány mivoltom.

Három év telte el az óta, amióta elvesztettem a családom. A mágiám az óta fejlesztem. A fegyvermágia a véremben. Anyám családja egy fegyvermágus család. Nem tartom velük a kapcsolatot, és nem érzem magam az Akari család tagjának sem. Az elemi mágiát utamon tanultam meg. Szinte az egész világot körbejártam már. Három év hosszú idő, de a szívemben az űrt még semmi sem tömte be. A családom elveszése nagyon megviselt. Hatalmas űrt hagyott bennem. Még a mai napig is riadok fel olyan álmokból, melyek arról az éjszakáról szólnak. Próbálok megszabadulni ettől az emléktől. Keresem a módszert a feledésre, de eddig nem jártam sikerrel.
Utam során érkeztem ide is. Nem tudom, hogy mihez fogok kezdeni, de remélem, hogy sikerül itt módszert találni arra, hogy elfelejthessem azt, amit a testvéremmel tettem. Remélem, hogy ha elfelejtem nem fog annyira fájni.


Érdekesség:
-Más színű szemem egy jel, és egy eszköz. Ezzel látom mások auráját, és itt koncentrálom a varázserőm.
-Ha fegyvert idézek meg akkor a varázserőm nagy részét ide irányítom, így látom a fegyvert mellyel a legkönnyebben győzhetek. Azt is mondhatnám, hogy megmutatja nekem az ellenfelem gyengepontját.
-Ha egy varázslatot vagy technikát látok azt szinte azonnal le tudom másolni. Nem kell hosszú órákon át gyakorolnom.